Századok – 1977
Tanulmányok - Baranyi Béla–Timár Lajos: Debrecen iparfejlődésének sajátossága a tőkés korszak utolsó negyedszázadában és a szocializmus építésének időszakában 899/V
DEBRECEN IPARFEJLŐDÉSÉNEK SAJÁTOSSÁGA 907 súlyoznunk kell, hogy jelentős szerepe volt ebben a rendkívül alacsony bérszínvonalnak. A debreceni gyáripar keresők évi átlagbére 1930—40 között mintegy 30%-kal alatta maradt a budapesti szintnek, de elmaradt a győritől, a pécsitől és a miskolcitól is. így az olcsó eleven munkához képest túl drága volt a holtmunka, a gépesítés kevésbé volt kifizetődőbb, mint más városokban. A debreceni tőkés számára ugyanazon gép „drágább" volt, mint egy budapesti vagy győri tőkés számára, aki legtöbbször helyben megvásárolhatta az adott gépet, tehát a vételárat szállítási költség nem terhelte. Ezen túl Debrecenben pl. az ipari szén árának 36%-át tették ki a szállítási költségek.1 4 Ugyanakkor a debreceni tőkés üzemében beállított gépnek a bérek alacsonyabb szintje miatt nagyobb volumenű eleven munkát kellett helyettesítenie ahhoz, hogy a gépesítés költségmegtakarítást jelentsen, nem beszélve arról, hogy a gépi technika bevezetésében — szemben a budapesti tőkéssel, különösen speciális áruk esetében — a város fogyasztó piaca viszonylag kisebb szerepet játszott. Debrecenben tehát a gépesítés, a technikai fejlesztés révén megnövekedett terméktömeg a szállítási költségek viszonylag gyorsabb növekedését vonta maga után, mint Budapesten. A fővárosban, ahol Debrecenhez képest óriási fogyasztó piac állott rendelkezésre (1940-ben a főváros népessége nyolcszorosa, a kiskereskedelmi forgalom pedig harmincegyszerese volt a debreceninek), erőteljesebben bontakozott ki a gazdasági fejlődés sajátos, önmagát erősítő folyamata. Hogy a fogyasztó piac méretének milyen nagy szerepe volt a főváros gyáripari fejlődésében, azt az is mutatja, hogy az országosan kisipari jellegű ruházati ipar egyedül Budapesten öltött — a munkaerőkoncentráció, de részben a munkafolyamat szempontjából is — gyári jelleget. Budapest mint a magyar ipar abszolút túlsúllyal, minden más városnál fejlettebb infrastruktúrával rendelkező központja a kumulált gazdasági növekedés sajátos centrumává vált a két világháború közötti korszakban. Debrecenben az említett folyamat (mely még Budapesten is ellentmondásosan zajlott le) végsősoron nem indulhatott meg. Az okokat keresve, a kisipart kell megvizsgálnunk. 3. A kisipari fejlődés sajátosságai A kisiparban dolgozók létszámának viszgálatánál mutatkoznak a legnagyobb statisztikai adatproblémák. A pontosság növelése érdekében az 1930-as és 41-es népszámlálásokra, ezen kívül még a Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara adataira, valamint az általa 1940-re összeállított Debreceni Címtárra támaszkodunk. Ez utóbbiakat tekinthetjük a legpontosabb forrásnak, különösen az önálló iparosok számát illetően. 1928-ban a kisiparban dolgozók száma 10 182, az egy önálló kisiparosra jutó alkalmazottak száma 3 fő volt. 1940-re (a szálloda és vendéglátó ipar nélkül) a kisiparban dolgozók száma elérte a 10 218 főt. Az 1928-as adatban szerepel a szálloda- és vendéglátóipar is, így az adatok némi pontatlanságát feltételezve, 1928 és 1940 között akisiparban dolgozók számának némi növekedése valószínűsíthető, miközben az egy önálló kisiparosra jutó átlagos alkalmazotti létszám 2,6-ra csökkent. 1 *Dr. Dorner Zoltán: Az ipari telephelyelmélet és az ésszerűség elve. M. Stat. Szemle, 1941/6. sz. 420.
