Századok – 1977

Tanulmányok - Baranyi Béla–Timár Lajos: Debrecen iparfejlődésének sajátossága a tőkés korszak utolsó negyedszázadában és a szocializmus építésének időszakában 899/V

Bárányi Béla—Tímár Lajos DEBRECEN IPARFEJLŐDÉSÉNEK NÉHÁNY SAJÁTOSSÁGA A TŐKÉS KORSZAK UTOLSÓ NEGYEDSZÁZADÁBAN ÉS A SZOCIALIZMUS ÉPÍTÉSÉNEK IDŐSZAKÁBAN* Tanulmányunk alapvető célja, hogy röviden felvázolja a tőkés korszak iparfejlődésének utolsó negyedszázadát és valamivel részletesebben a felszabadulás utáni szocialista iparosítás eredményeit a Tiszántúl „fővárosában". A szocialista iparfejlesztés reális értékelése elképzelhetetlen a korábbi, megelőző évtizedek elemzése nélkül. Az előzmények vázlatos áttekintésével elsősorban azt a nagy utat kívánjuk hangsúlyozni, melyet a tiszántúli nagyváros a felszabadulást követő évtizedekben, történelmi mértékkel mérve talán rövid, de társadalmi, politikai és gazdasági értelemben annál jelentősebb időszakban megtett. Ugy gondoljuk, hogy Debrecen félévszázados iparfejlődésének elemzésével a további tervezéshez is szolgáltathatunk néhány adalékot. Mint Jánossy Ferenc írja: „.. . a múltbeli gazdasági fejlődés ismerete a tervezés döntő fontosságú alapja, sőt két szempontból is elengedhetetlen a tervezés számára. Egyrészt ugyanis ismernünk kell a múltbeli fejlődést, mivel ez objektíve meghatározza azt a mozgásteret, amelyen belül vezet majd — akár tetszik ez a tervezőknek akár nem — a jövőbeni fejlődés útja. . . Másrészt a szóban forgó mozgástéren belül a célszerűnek vélt megtervezendő út csak olyan tapasztalatok birtokában jelölhető ki, amelyek végeredményben kivétel nélkül gazdaságtörténeti tapasztalatok."1 A múltbeli gazdasági fejlődés természetesen a jövőbeni gazdasági fejlődésnek nem egyetlen lehetséges útját jelöli ki, hanem csupán egy mozgásteret, amelyen belül többféle fejlesztési irány lehetséges. Ennek a mozgástérnek a léte azonban feltétlenül bizonyos objektív kötöttséget jelent a jövőbeni iparfejlődés számára, konkrét korlátozó tényezőket és lehetőségeket adva. Ebből adódóan az az elvi megállapítás, hogy a megtervezendő jövő a jelen állapotban megszüntetve-megörizve ható múltbeli fejlődéshez kapcsolódik, a gazdasági tervezés számára csak akkor ad konkrét kiinduló pontot, ha a múlthoz kapcsolódó kötöttségek elemzése is konkrét. Ezeket a kötöttségeket időtartamuk -erősségük alapján, hatótényezőként és ágazatonként kell vizsgálni, vázolva a fejlődés objektív mozgásterét alkotó régi-múltbeli adottságok fokozatos eltűnését, s ezeknek a „közelebbi múlt" hatótényezőivel való helyettesítését. Jelen esetben azonban nem csupán a régmúlt és a közelmúlt hatótényezőinek kölcsönös összefüggéséről van szó, hanem főként arról, hogy a vizsgált félévszázados *A tanulmány a Debrecen ipartörténetének feldolgozására irányuló - Ránki György vezetésével folytatott - kutatásokhoz kapcsolódik. 1 Jánossy Ferenc: Gazdaságtörténet és gazdaságtervezés. In: Tervgazdálkodásunk időszerű kérdései. (Szerk.: Dr. Ganczer Sándor) Bp. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. 1973. 129.