Századok – 1977

Tanulmányok - Fügedi Erik: Kapisztranói János csodái. A jegyzőkönyvek társadalomtörténeti tanulságai 847/V

KAPISZTRANÓI JÁNOS CSODÁI 885 A hálaadáshoz tartozott — ha nem is tekinthetjük részének — a csoda elmondása. Újlakon ezekben az esztendőkben ez a mozzanat különös hangsúlyt kapott, hiszen a kanonizáció folyamán hitelt érdemlő módon kellett a bekövetkezett csodát bizonyítani, ennek pedig a beszámoló volt az alapja. De a hívek akkor is elmondták volna ezeket, ha nem kerültek volna jegyzőkönyvbe, legfeljebb kevésbé ünnepélyes formában. Isten dicsőségének hirdetése nemcsak az egyháznak volt kötelessége, hanem minden hívőnek, legfőképpen pedig azoknak, akik valamilyen módon kegyelmének különös megnyilvánulását élvezték. Kapisztranóinak itt csak a közvetítő szerepe jutott, a protektoré, akinek érdemeiért Isten a kérést meghallgatta. A csodás esetek elmondása egyébként nemcsak a középkori egyház missziós gondolatának megnyilvánulása, hanem egyben fenntartója és terjesztője a zarándokhely és az ott nyugvó, már kanonizált vagy még csak szentként tisztelt személy kultuszának. Megfelelő útmutatás hiányában nem tudjuk értékelni azt a szokást, hogy a fogadalom után rögtön meggyógyultak kíséretében helybeli tanúk is feltűnnek. Egyrészt arról lehet szó, hogy ezek a jegyzőkönyvezés és hitelesség miatt jöttek el, másrészt a kisebb közösségek összetartó erejének bizonyságaként kísérték el a gyógyultat. Nem sietett mindenki fogadalmát teljesíteni. Jegyzőkönyvünk kilenc olyan esetet tartott fenn, amelyben a szereplők bevallották, hogy ugyan a fogadalom megtétele után tüstént meggyógyultak, mégsem siettek kötelezettségüket teljesíteni. így kell kifejezni magunkat, mert a kilenc közül csak egy szereplő vallotta, hogy anyja a fogadalmat nem akarta teljesíteni, a többiek mind azt mondták, hogy túl soká vagy, a jegyzőkönyv szerint, „ultra debitum" halogatták teljesítését.19

2

Az ultra debitum egy esetben hat, a másik esetben négy hét időtartam.19

3

Oka lehetett a nagy távolság és a cseh (!) háború,194 vagy egyszerűen világi és családi gondok.19

5

A büntetés mindig a betegség visszatérése, lehetőleg súlyosabb formában, amiből újabb, de most már teljesített fogadalom jelentette a menekülést. Egyetlen kivétel a Mindszentfal vára való Fábiáné, akinek maga a szent atya jelent meg álmában, amikor a templom előtti kövön ülve elszundított, felelősségre vonta és kilátásba helyezte, hogy még súlyosabb betegség éri majd. Emberünk „mindent félretéve" teljesítette fogadalmát.1 9

6 A fogadalmat majdnem mindig a bajbajutott ember maga tette, előfordult azonban, hogy már vagy még nem tehette. Nem tehette már az, aki elvesztette eszméletét19 7

és nem tehette meg még az a gyerek, aki nem állt a szellemi fejlettségnek azon a fokán, hogy megtehesse.19

8

Ilyenkor a szülők vagy más családtag tesz fogadalmat, hogy a beteget gyógyulása esetén elviszi Kapisztranói sírjához.19

9

Az összetartás, a falusi közösség ereje ilyenkor is megnyilvánul. Egy két éves pusztaszentmihályi kislány kútba esett. Egy arra járó vándor inni akart, így fedezte fel a gyereket és segítségért kiáltott. Egy özvegyasszony , 92

1 183. ,93

I 176, 178. 194

V 85. 195

I 176: mundialibus domesticisque curis eum prepedientibus I96

I 176. 197

I114. ,98

I 186. 199

I 114, 171, 213, 247, V 17. Pl. I 114: quem sui cari. . . ducere ad sepulcrum beati patris cum devovissent . ..