Századok – 1977
Folyóiratszemle - Havens; Thomas R. H.: A japán nők és a háború 1937–45 841/IV
FOLYÓIRATSZEMLE 841 fasizmus egyre inkább fenyegető veszélyére és terjeszkedésének várható következményeit is felvázolja: „Tegnapelőtt Abesszínia. Tegnap a Rajna-vidék. Ma Spanyolország. Holnap Prága vagy Strasbourg? " Patenótre baloldali nézeteinek megerősödését jelzi többek között az is, hogy a l'Humanité főszerkesztője, Vaillant-Couturier oldalán gyűlésen vesz részt és segédkezik Aragon lapjának, a Ce Soirnak megindításában. A szerzők által rekonstruált folyamat 1937-ben megtörik, a korábban tiszta képlet zavarossá válik, amikor a CGT-vel folytatott és szóbeli megyezéssel zárult rövid tárgyalást követően a Patenótre de la Rocque tábornoknak, a Tűzkeresztesek, majd 1939-től a Parti Social Frani^ais vezetőjének adja el a lapot. A tanulmány utolsó harmada Patenótre francia sajtóvilágot felkavaró döntésének, de la Rocque tábornok elhatározásának motivációit és következményeit, valamint a háttérben álló Daladier szerepét igyekszik tisztázni. A probléma egyértelmű megoldásához azonban a sokrétű forrásanyag felhasználása ellenére sem jut el. A Patenótre irányítása alatt álló Petit Journal jól érzékelteti a 30-as évekbeli sajtó és az olvasóközönség kapcsolatát. A szerzők külön hangsúlyt fektetnek azoknak a módszereknek a bemutatására, melyekkel a tulajdonos a közvéleményt orientálja, formálja és manipulálja. „Ha Franciaországnak diktátorra lenne szüksége - kit választana? " körkérdés alkalmával a válságtól és háborútól rettegő olvasóknak olyan jellemzést ad Láváiról, mely őt a bajok megszüntetésére, a biztonság megteremtésére hivatott államférfiként tünteti fel. Az „európai békéért" indított sajtókampány során - a választásokon kívül - első alkalommal biztosították a tömegek számára azt a lehetőséget, hogy hangot adjanak véleményüknek, azt az illúziót keltve, hogy nemzeti-európai fontosságú ügyekbe szólhatnak bele. A megkérdezettek tíz- és százezrei foglaltak állást: 847 ezerből 530 ezren a teljes semlegességben, a be nem avatkozás politikájában keresték a béke biztosítékát. A francia történettudomány művelői kedvvel és felkészülten fordulnak sajtótörténeti témák felé. Kutatásaik eredményeit a közelmúltban megjelent számos monográfia és több részkérdéssel foglalkozó publikáció jelzi. Az ismertetett tanulmány a kor politikai, pénzügyi és sajtóvilágának bonyolult kapcsolatrendszerébe betekintést nyújtó, módszertanilag újat hozó munkaként tarthat számot érdeklődésre. (Revue d'histoire moderne et contemporaine. 1975 január-március) E. Cs. Cs. Thomas R. H. Hävens: A japán nők és a háború 1937-45 A második világháború társadalmi kihatásait sok szempontból tárgyalták már, Thomas R. H. Hävens, a Connecticut College történelemtanára Japán esetében vizsgálja a kérdést. Közelebbről a japán nők, az ország legnagyobb társadalmi csoportja helyzetét és az abban bekövetkezett változásokat elemzi. Esetükben volt ugyanis a legélesebb az ellentét a hagyományos női szerep és a háborús körülmények követelményei között; a háború okozta szociális-gazdasági változásoknak ők voltak leginkább az áldozatai. A cikk első része a nők munkába állításának kérdéseivel foglalkozik, bemutatja a fejlődést, amely 1937 és 1943 között zajlott le. 1937-ben a kormány még csak a hagyományos háborús feladatokat bízta a női szervezetekre, 1943-tól viszont a női munka kérdése egyre inkább előtérbe került. Statisztikai adatokkal bizonyítja, hogy Japánban a férfimunka, ellentétben más hadviselő országokkal, a háború egész ideje alatt megőrizte fölényét. Minthogy Japánban hagyományosan csak a férjezetlen nők munkába állását tekintették elfogadhatónak, 1943-ig a kormány is csak az ő összeírásukra tett - papíron - lépéseket; 1943 után, a fellépő munkaerőhiány következtében, az állami szervek 17 olyan iparágat határoztak meg, amelyekben a hajadonok alkalmazását kívánatosnak találták. A férjezett nők számára továbbra is a kézmű- és bedolgozóiparban történő dolgozást tartották elképzelhetőnek. 1944-ben az addigi hazafias munkacsoportok helyett megszervezték az önkéntes munkacsoportokat, amelyek központosított szervezetekként funkcionáltak; feladatuk a hajadonok 39 éves
