Századok – 1977
Folyóiratszemle - Jakobszon; Ju. A. lásd Sipulina A. V. - Kovalcsenko; I. D.–N. V. Szivacsev: A strukturalizmus és a strukturális kvantitatív módszerek a mai történelemtudományban 829/IV
FOLYÓIRATSZEMLE KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOK /. D. Kovalcsenko - N. V. Szivacsev: A strukturalizmus és a strukturális-kvantitatív módszerek a mai történettudományban A szerzó'pár azzal indokolja témaválasztását, hogy a tudományok fejló'désének jelenlegi szakaszában előtérbe kerültek az elméleti, metodológiai kérdések. Ez a jelenség a differenciálódási és integrálódási tendenciákkal egyaránt összefügg, de elsősorban a metodológia önálló fejlődése, s olyan új ágazatok kiteljesedése, mint a kibernetika, a rendszerelmélet, az információelmélet stb. állították előtérbe. A strukturalizmus problematikájára az irányította a szerzők figyelmét, hogy ez igen elterjedt irányzata napjaink polgári történetírásának, amelynek művelői a polgári tudomány zsákutcáit remélik elkerülni. A strukturális-kvantitatív módszer vizsgálatánál polgári és marxista alkalmazásának eredményeit kívánja összevetni a tanulmány. A strukturalizmus kérdéskörének elemzését a történeti megismerés elméleti és módszertani sajátosságainak összefoglalásával kezdi a szerzőpár. Ezt követően kialakulását tekintik át röviden. A szubjektivista, relativista, eseménytörténetinek nevezett irányzatok reakciójaként jelent meg a strukturalizmus. Az összevetést azért alkalmazzák, hogy plasztikusabbá tegyék a tárgyalt iskola jellemző sajátosságait. A megelőző iskolák ismérveként kiemelik, hogy tagadták a történeti felődés immanens, törvényszerű jellegét, ez utóbbiakat spekulációnak tüntették fel, eltúlozták a kutató szubjektumának jelentőségét, az egzisztencializmus egyes tételeivel is érvelve. Cikkünk szerűit mindenekelőtt a prezentizmus irányzata tükrözte a polgári történetírás szubjektivista jellegét, válságát. C L. Becker amerikai történész munkáit említik, mint amelyek reprezentálták ezt a válságot, amelyből a haladó gondolkodású kutatók kiutat kerestek, s eljutottak a strukturalizmushoz. C. Lévi-Strauss tekinthető az irányzat atyjának. A strukturalizmust azért a francia történetírás termelte ki, mert a szubjektivista irányzatok itt fejlődtek az egzisztencializmus hatására a legirracionálisabb irányokba. Ezek ellenhatásaként jelenttette meg 1958-ban C. Lévi-Strauss „Anthropologie structurale" c. munkáját, a strukturalizmus alapvetését, amely nagy, bár vegyes visszhangot váltott ki. A szubjektum befolyásától mentes társadalmi jelenségek kiválasztását tűzték ki célul, s a struktúrákat tekintették üyeneknek. Olyan struktúrákat, amelyeket a „tudatosság nélküliség" jellemez, s ezek segítségével remélték a helyes történeti kép rekonstruálását. A „tudatosság nélküli" struktúrák, mint pl. a rokoni, családi viszonyok, a mítoszok, szokások, tradíciók, a különböző intézmények, az irányzat szószólói szerint a történelmi folyamat során változatlanok, típusaik ismétlődnek. Az ember társadalmi gyakorlatának hatását tehát kiiktatják struktúráik vizsgálata során, ami az iskola egyik alapvető fogyatékossága. További problémát a valóságot elszegényítő modellalkotás jelent, valamint C. Lévi-Strauss azon felfogása, miszerint a társadalmi életet nem folyamatként, hanem egyidejűleg létező rendszerek összességeként kell megközelíteni. Az első megfogalmazásokat követő nagy viták is bebizonyították, hogy a szubjektivista iskolákhoz képest előrelepést jelentett a strukturalizmus, azáltal, hogy tömegjelenségeket vizsgál, hogy a szubjektummal szemben az objektív faktorokból építkezik, lehetőségeket teremtve törvényszerűségek, belső összefüggések láttatására. A forrásbázis kiszélesítése, belső súlypontjának áthelyezése új módszerbeli eljárásokat is indukált, ami szintén előrelépést jelentett a korábbiakhoz képest, annak ellenére, hogy a szubjektivista és relativista irányzatok kritikája, miszerint a strukturalista művekben eltűnik az ember, a struktúra elnyeü az egyéniséget, rendelkezik reális tartalommal. A strukturalista iskola fogyatékosságai a marxista történettudománnyal történő összevetés eredményeként bukkannak elő teljes valóságukban. Bár a struktúra fogalmát a marxizmus klasszikusaitól vette át C. Lévi-Strauss, 13 Századok 1977/4
