Századok – 1977
Történeti irodalom - Marsina; Richard: Studie k Slovenskému diplomatáru I (Ism. Niederhauser Emil) 816/IV
816 TÖRTÉNETI IRODALOM 816 RICHARD MARSINA: STÚDIE K SLOVENSKÉMU DIPLOMATÁRU. I. (Historické Stúdie 1971. 16. köt. 5-108.1. - Druhá gast'. Historické Stúdie 1973. 18. köt. 5-119.1.) TANULMÁNYOK A SZLOVÁK OKLEVÉLTÁRHOZ. I. MÁSODIK RÉSZ A tanulmánysorozat a mai Szlovákia területére vonatkozó középkori oklevelek kiadásának munkálatai során keletkezett. Ennek a forráskiadványnak az I. kötete 1971-ben jelent meg, épp úgy, mint a Tanulmányok első része (ismertetését ld. Világtörténet 1972. 22. szám. 121-122. 1.). A tanulmány első részében a szerző az oklevéltárba felvett, de hamis vagy kétes 9-11. századi oklevelek kritikáját adta meg, kezdve II. Adorján pápa 869-es oklevelével a szláv liturgiáról, amely valószínűleg csakugyan megyolt eredetire vezethető vissza. VIII. János 880-ból származó oklevelét, amely egyébként hiteles, csak azért tárgyalta itt a szerző, mert az is a szláv liturgia kérdésével foglalkozik, és az előbbi, eltűrő döntéssel szemben már határozottan tiltja. Piligrim passaui püspök 973 táján készült hamisítványai reális történeti adatokat is tartalmaznak, éppígy Német Lajos 829-es oklevele és Theotmar salzburgi érsek 900-as oklevele. A prágai püspökség határait körülíró 1086-os hamis oklevéllel kapcsolatban a szerző a benne levő adatok korabeli forrásait nyomozta ki. Az itt ismertetésre kerülő második rész az 1000-1235 közti korszakot öleli fel. A magyarországi okleveles gyakorlatot Szentpéterytől eltérően az Árpád-korban két szakaszra bontja, 1000-1185 és 1185-1308. Minthogy Richard Marsina oklevéltárának I. kötetében 1235-ig ment el, itt a második korszak idáig terjedő részét vizsgálja, három alszakaszra bontva (1185-1210, 1211-1225, 1226-1235). Megállapítja, hogy az első alszakaszban elsősorban egyháziak részére adtak ki okleveleket, a másodikban megnövekedett a világiak részére adott oklevelek száma. A paleográfiai vizsgálat révén a második korszak vonatkozásában talált néhány esetet, ahol két-két oklevél azonos kéz írásának látszik. II. András korában már nagyobb az erősen hasonló kézírások száma, de teljes azonosságot nem lehet megállapítani. Az arengáknak (pontosabban az arengák első mondatainak) összehasonlítása alapján néhány alaptípus gyakori ismétlődését tudja kimutatni elsősorban királyi, kisebb mértékben egyházi oklevelekben. Áttekintést ad az oklevéltárba felvett hamis oklevelekről, megállapítja, hogy az egykorú hamisítványokkal a 13. sz. első harmadában lehet már találkozni. A második rész nagyobb fele egyes hamis oklevelekkel foglalkozik részletesebben. Az 1006-os, a nyitrai káptalan számára adott oklevéllel kapcsolatban kimutatja, hogy az a két 1579-re keltezett okirat, amely ugyanazokra a vitás birtokokra vonatkozik, mint az 1006-os oklevél, szintén hamisítvány, a 18. sz. elejéről, így az 1006-os oklevél hamisítását is egyértelműen a 18. sz. elejére lehet datálni. Géza 1158-as nyitrai oklevele egy hiteles eredeti hamisított változata. A szkalkai apátság 1220-as alapítólevelét valószínűleg Radetius István címzetes apát, későbbi egri püspök hamisította a 16. században. A garamszentbenedeki bencés apátsághoz több hamis oklevél kapcsolódik. Az 1075-ös alapítólevél 1270 és 1328 közt keletkezhetett. II. András 1217. június 13-i oklevele hiteles eredeti alapján készült hamisítvány, 1244-1270 közt keletkezhetett, esetleg a 14. sz. elején. Martirius esztergomi érsek 1156-os oklevele a Bars megyei bratkai templom számára ugyancsak valószínűleg hiteles eredeti alapján készült hamisítvány 1346 előttről. Tamás nyitrai ispán 1209-es oklevele ugyancsak hiteles eredeti alapján készült hamisítvány, a Susolul és Taszár birtokok közti határra vonatkozó rész interpolált. II. András 1234-es oklevele a szelepcsényi királyi serviensek ügyében valószínűleg határjárási részében hamisított. Az esztergomi érsekséggel kapcsolatos oklevelek közül II. András 1215-ös oklevele a párkányi vámról 1270-1288 közt keletkezhetett, de véglegeset csak az egész esztergomi vámügy tisztázása után lehet mondani. II. András 1234. június 18-i oklevelét Szentpéteryvel egyetértésben nyilvánvaló hamisítványnak tartja. III. István oklevelét, amely az egyházi állások betöltését a pápával való egyetértésben kívánja végrehajtani, a szerző is 1169-re datálja.
