Századok – 1977
Elmélet és módszertan - Ránki György: Jegyzetek a társadalomtörténetről 775/IV
JEGYZETEK A TÁRSADALOMTÖRTÉNETRŐL 797 és diszkontinuitást, akár a történeti idő különböző aspektusait vesszük figyelembe, már világossá válnak az együttműködés és kölcsönhatás mellett a választóvonalak is.7 0 Az esemény és a struktúra az időhorizont és a rendszerezés más kapcsolatát kívánja meg a társadalomtörténetben mint a szociológiában, és mások az összehasonlítás alapelvei is. Nem a formálisan hasonlót, hanem a funkcionálisan hasonlót vizsgálhatjuk, ami a különböző időrendek azonosítását kívánja, hiszen azonos funkciót a különböző országokban különböző időpontban találjuk meg. (A munkásosztály összehasonlító vizsgálata során a 19. század eleji angolt például a századvégi magyarral teszi összehasonlíthatóvá, itt azonban az időt abban az értelemben is figyelembe kell venni, hogy pl. a technika általános fejlődése vagy az angol munkásosztály harcának eredményei mennyiben módosították eleve más európai ország kialakuló munkásosztályának helyzetét.) Azaz elméletileg úgy is fogalmazhatnánk, hogy a társadalomtörténetnek a szinkróniát és a diakróniát egyszerre kell figyelembe vennie.7 1 Febvre írja: „első sikereiktől elvakítva a szociológia megkísérelte bekebelezni a történelmet. Szegény Clio! A legkevésbé agresszív szociológus is a szociológia előkelő urainak szolgálójává, zsoldosává akarja tenni a történelmet, mások viszont egyszerűen meg akarják semmisíteni azt egy könnyű operációval. Először mindössze módszerré kívánják degradálni, melyet a kritikai módszerként fognak össze, mely valamennyi humán disciplína közös segítője, majd pedig a történelmet egyszerűen törlik a tudományok jegyzékéből.7 2 A szociológia ilyen bekebelezési igénye annál veszélyesebb, mivel a történészek vagy azok egy része sokkal nyitottabb a társadalomtudományok felé (szociológia), mint fordítva.7 3 A társadalomtörténet életre hívása, módszertani kidolgozása, tárgyának pontosabb megjelölése tehát a történettudomány teljességét kell szolgálja és nem lehet a történeti szociológia valamiféle esettanulmánya. Mindez azonban nem egyszerűen óhaj kérdése. A társadalomtörténet sohasem hagyhatja figyelmen kívül történeti jellegéből következő teoretikus és módszertani posztulátumait. „A társadalomtörténész ugyanúgy különbözik a szociológustól, ahogy a gazdaságtörténész különbözik a közgazdásztól. Mindketten kollégák, partnerek, ugyanannak a csapatnak a tagjai. Egyik sem tekinthet el a másik módszerétől, tapasztalataitól. Ha így termének, a szociológus megfosztaná önmagát a történész időbeli látásmódjától és több irányú érzékenységétől, történetileg provinciálissá válnék, aki érdeklődését, kutatását csakis a még fennmaradt társadalmak és intézmények kutatására fordítja anélkül, hogy tisztában lenne azzal, hogy miért és hogyan maradtak ezek fenn. A társadalomtörténész a szociológus heurisztikus mélysége és elméleti elemzőkészsége nélkül tudományosan felületes lesz, csupán antikvariusi anyaggyűjtésre korlátozódnék anélkül, hogy anyagának jelentőségét képes lenne értékelni. De egyik sem ura vagy szolgája a másiknak. Mindkettő egyenlő a társadalom történetének tanulmányozásában azt különböző célból közelítve 70 H.H. Wehler: Geschichte und Soziologie. Köln. 1972. 11 H.U. Wehler: i. m. 72 Annales, 1953. 362. 73 Ch. Moraze: Histoire des Sciences de l'homme, Annales, 1968. lásd pld. Francia viszonyokra vonatkozóan.
