Századok – 1977
Elmélet és módszertan - Ránki György: Jegyzetek a társadalomtörténetről 775/IV
794 RÁNKI GYÖRGY leginkább. Az új társadalomtudományok számos fogalmi rendszere, a szociológia, a politikai tudományok új, tartósnak tekinthető megállapításai még alig hatottak a munkásmozgalom-történetben, jóllehet tárgyánál fogva, mivel sok vonatkozásban a marxista elmélet történeti alkalmazását is vizsgálja, ennek kellene a legnyitottabbnak lennie az ilyen eredmények kritikai alkalmazása felé. Albert Soboul szerint: „. . . akármi képezze is a társadalomtörténetírás alapját. . . társadalomtörténetírás csak akkor nyer igazán értelmet és jelentőséget, ha elvezet a kollektív pszichológia történetéhez és lehetővé teszi az egyes társadalmi csoportok gondokodásmódjának a megértését."5 9 Nyilván el kell tekintenünk a fogalmazás túlzásaitól. Társadalomtörténet létezhet mentalitástörténet nélkül is, de bizonyos értelemben nem lenne teljes, lényeges aspektusai hiányoznának. Különösen akkor, ha a mentalitást kettős értelemben közelítjük meg: egyfelől az adott társadalmi-gazdasági rend mentalitását (pl. a tőke törvényei által meghatározott mentalitás), másfelől viszont az adott társadalmi egészen belül az egyes társadalmi osztályok, csoportok mentalitását. Bár a Rosemberg-tanulmánykötetben fellelhető néhány tanulmány, mely érint ideológiai kérdéseket, elsősorban a kollektív pszichológia vonatkozásában, mégis, az új német társadalomtörténetírásnak e tekintetben még nincs számunkra mondanivalója. Ebben a kérdésben — néhány érdemleges szovjet kísérlet mellett6 0 - továbbra is az Annales-iskola írásaiból indulhatunk ki. Sajnálatos azonban, hogy ennek az iskolának éppen a 19. és 20. századra még kevés a kidolgozott mondanivalója. Az Annales-iskola általános elvei azonban feltétlenül iránymutatóak. Lucien Febvre szerint a történelemnek azzal kell foglalkoznia, amit ,,az ember a maga számára teremtett, az embert szolgálja, az embert fejezi ki, az emberi jelenlétről tanúskodik, az öntevékenységről, ízlésről és életmódjáról".6 1 De természetesen nem akármilyen emberről van szó, hanem olyan emberről, aki meghatározott társadalom és meghatározott társadalmi osztály vagy csoport tagja. Tehát a társadalomtörténeti kutatások tárgya nem egyetlen ember, illetve csak abban az értelemben lehet egyetlen ember, ha abban egy társadalmi osztály, csoport meghatározott történelmi mozgástendenciáinak megtestesítését látjuk.6 2 A társadalomtörténetnek az egyes embercsoportok kapcsolatait és kölcsönhatásait, a társadalmi környezet és egyes személyiségek kapcsolatát kell elemeznie. De ez a hatás nemcsak gazdasági, mégkevésbé csak politikai. Mindezzel újra elérkeztünk ahhoz a kérdéshez, melyet dolgozatunk elején vetettünk fel, és melynek megválaszolását igyekeztünk egybekötni az új nyugatnémet társadalomtörténeti iskola két reprezentáns művének kritikai áttekintésével. Mi az, hogy társadalomtörténet? Kerülve a mindig szűk és elégtelen definíciókat, arra a két megközelítésre kell először visszatérnünk, mely manapság a nyugati történetírásban társadalomtörténet címén leginkább elteijedt. 5 9 Albert Soboul: A társadalomtörténet statisztikai ábrázolásának egyes kérdései. Világtörténet, 14-15. 6 0 Porsnyev: Társadalompszichológia és történelem (oroszul). Moszkva. 1966. 61 L. Febvre: Combat pour llűstoire. Paris. 1949. 62 Marx: A politikai gazdaságtan bírálatához. 176. „a társadalom nem egyénekbó'l áll, hanem azoknak a kapcsolatoknak, viszonyoknak az összességét fejezi ki, amelyekben ezek az egyének egymással állnak."
