Századok – 1977
Közlemények - Jeszenszky Géza: Jászi Oszkár és R. W. Seton-Watson levelezése az első világháború előtti években 749/IV
JÁSZI ÉS SETON-WATSON LEVELEZÉSE 757 árt munkája szép komolyságának."4 4 Seton-Watson kétszeres „eltévelyedése", a trializmus elfogadása és a zsidókérdés egyoldalú túlhangsúlyozása alkalmat nyújtott a Magyar Figyelő számára, hogy néhány jól irányzott vágást intézzen hazai radikális ellenfelei irányába. Rámutatott a magyarországi nemzetiségi mozgalmak antiszemitizmusára, amelyek erősen támadják a „filoszemita" magyar politikai vezetést a zsidók befogadásáért, a számukra biztosított politikai és gazdasági egyenjogúságért,4 5 tpvábbá megállapította, hogy a trializmus meghirdetése után Magyarországon többé senki sem nevezheti Seton-Watsont pártatlannak: nyilvánvaló, hogy célja a szláv befolyást tenni uralkodóvá a Monarchiába politikájában, s így átvinni azt az entente táborba, hogy szolgálatot tegyen „megszorult hazájának".4 6 „A délszláv kérdés. . ." kibővített német kiadásával kapcsolatban4 7 Jászi részletesen beszámolt Seton-Watson trialista-centralista elképzeléseiről, de mindebből pontosan az ellenkező tanulságot vonta le, mint a Magyar Figyelő. Szerinte a balkánháborúk után, a trialista és egyéb államszerkezeti reformtervek ismeretében nyilvánvaló, hogy Magyarország régi alkotmánya veszélyben van, éppen ezért sürgős a nemzetiségekkel való megbékélés. Az alternatíva: vagy egy demokratikus Magyarország, horvát Home Rule-lal és működő nemzetiségi törvénnyel, vagy az osztályuralom és a nemzetiségek elnyomásának fönntartása egy darabig, végül azután külön délszláv állam létrejövetele, s így Horvátország és Fiume elveszítése 4 8 Jászi ebben az ismertetésben is dicsérte Seton-Watson „lelkiismeretességét, igazságos törekvését, széles látókörét", de megállapította elfogultságát is: „a külpolitika minden baklövését, a horvát rendszer minden alávalóságát elsősorban 'a magyar oligarchia' számlájára írja," s így nem látja a bécsi uralkodó körök szerepét, felelősségét, akik például Dalmáciában is rémuralmat folytatnak. Seton-Watson mindig súlyt helyezett rá, hogy megállapításait és nézeteit ne csak az angolul beszélő országokban ismeijék meg, de külföldön is. Különböző munkáiról német, francia, cseh, horvát és román fordítások készültek, de magyarul egyik sem vált hozzáférhetővé, így a magyar közönség elsősorban a soviniszta magyar sajtó szemüvegén keresztül ismerte meg azokat. A magyar lapokban megjelent ismertetések azt mutatják, hogy szerzőik a legjobb esetben is csak átlapozták Seton-Watson írásait, vadásztak azokra a megjegyzésekre, megállapításokra, amelyek alkalmasak voltak fölkelteni olvasóik fölháborodását, de tárgyilagos bírálatra, tényszerű polémiára nem vállalkoztak. A magyar fordítások elmaradása nem Seton-Watsonon múlott, s még kevésbé tehetett róla Jászi és köre, úgy tűnik, hogy Hodza végül nem vállalta megjelentetés kockázatát (9-11. sz. irat.). A már komoly hírű brit történész-publicista 1914-ben szeretett volna létrehozni egy állandó fórumot, „a kisebb európai nemzetek és nemzetiségek érdekeinek szolgálatában". Ez egy negyedévi folyóirat lett volna, „The European Review" címen. Fölkérte Jászit, hogy íijon ennek első számába egy cikket a magyarországi nemzetiségi kérdésről, nemrég 44 Jászi Oszkár: A délszláv kérdés. Huszadik Század, 1912. 11.187-193, az idézet lelőhelye a 192. 1. 4 5 Scotus Viator eltévelyedése. Magyar Figyelő, 1912. szept. 1. 396-398. 46 Uo. és Steier Lajos: A trializmus könyve. Magyar Figyelő, 1913. aug. 16. 304-308, valamint Magyar Trialisták. Uo., 1913. okt. 1. 67-68. 47 R.W. Seton-Watson: Die südslavische Frage im Habsburger Reiche. Berlin. 1913. 48 Jászi Oszkár: A trializmus felé. Huszadik Század, 1913. II. 307-309.
