Századok – 1977
Közlemények - Jeszenszky Géza: Jászi Oszkár és R. W. Seton-Watson levelezése az első világháború előtti években 749/IV
JÁSZI ÉS SETON-WATSON LEVELEZÉSE 753 A magyarországi reakció hűen tükrözte a hazai zsurnalisztika és közgondolkodás színvonalát: Seton-Watson munkáját nem ismertették, érdemben nem tárgyalták, csupán agresszív hangon támadták: értéktelen munka, „hibák helyett hazugságokat ír", egy londoni szláv sajtóügynökség terméke,2 7 obskurus cseh és tót lapokból összeállított tákolmány, melyet valószínűleg nem is bevallott szerzője írt.2 8 A magyar közönség többségének haragja végső soron érthető: a kormányra jutott koalíció az uralkodóval és Ausztriával szembeni gazdasági és politikai törekvéseihez meg remélte nyerni Anglia erkölcsi és gyakorlati támogatását, ennek érdekében sok pénzt és energiát fordított álláspontját kedvezően tárgyaló angol nyelvű írások megjelentetésére,2 9 magyar kiállítást rendeztettek Londonban, s most egy ismeretlen pamfletíró elrontotta játszmájukat, sőt a magyar kormány ellen fordította a brit közvéleményt. Ilyen háttér mellett külön hangsúlyt kap Jászi Oszkár szellemi függetlensége és bátorsága: fölvette a kapcsolatot a pánszláv ügynöknek kikiáltott Seton-Watsonnal, megküldte neki a Huszadik Század-nak a magyarországi választójogi reformmal foglalkozó francia nyelvű különszámát. Jászinak nem volt oka kétségbe vonni Seton-Watson őszinteségét, aki a kiadványt megköszönő levelében biztosította őt arról, hogy ,,egy kormánynak és egy kasztnak a -bármennyire is szigorú — bírálata nem azonos egy egész népfaj vagy nemzet elleni támadással" (1. sz. irat). Válaszában Jászi hangot adott meggyőződésének, hogy a brit író „egy igazságos ügy érdek nélküli harcosa", „nagyra becsült bajtársunk a modern Magyarországért folytatott küzdelmünkben" (2. sz. irat). Nemcsak a magánérintkezésben, de a nyilvánsosság előtt is kiállt Jászi Seton-Watsonmellett. A „Racial Problems. . ." c. könyvről írott részletes ismertetésében megvédte az „írói becsületében megtámadott" szerzőt, kimutatta, hogy munkája az egyik legfontosabb magyarországi probléma „mély, alapos és teljes feltárása", vádjai „a nyugati kultúrember erkölcsi felháborodását tükrözik vissza, melyet a jogrend Potemkin falva mögött rajtőző erőszakos osztályuralom váltott ki az angol parlamentarizmus és szabad megyei selfgovernment levegőjén felnőtt publicistában". Rámutatott, hogy a „pánszláv agitátor" belső reformra tett javaslatai Deák és Eötvös liberális szellemében fogantak, s szöges ellentétben állnak „az osztrák teoretikusok és osztrák nemzetiségi írók javaslataival". Jászi megjegyzéseiből ugyanakkor nem hiányzott a kritika sem. Seton-Watson egyes tényeit és értékeléseit túlzottnak, megalapozatlannak találta, s sajnálta, hogy a szerző nem tudott különbséget tenni a természetes, sőt bizonyos esetekben kívánatos asszimiláció és 2 7 Budapesti Hírlap, 1909. jan. 9. 28 Magyar Hírlap, 1909. jan. 22. és máj. 12. 2 9 Néhány év alatt a következő kiadványok jelentek meg, amelyek mind a koalíció álláspontját képviselték: A. Apponyi: The Juridical Nature of the Relations between Austria and Hungary. London, 1904, Bp. 1907; A. B. Yolland: The Hungárián Diet of 1905. Bp. 1905; I. Darányi - A. György: The State and Agriculture in Hungary. London, 1905; Hungary, Its People, Places and Politics. The Visit of the Eighty Club in 1906. London, 1907; J. Mailáth: A Vindication of Hungary. . . London, 1908; J. Ajtay: The Hungárián Question. . . London, 1908; Education in Hungary. London, 1908; J. Andrássy: The Development of Hungárián Constitutional Liberty. London, 1908. C M. Knatchbull-Hugessen: The Political Evolution of the Hungárián Nation. London, 1908; A. Apponyi: A Brief Sketch of the Hungárián Constitution. . . Bp. 1908; P. Alden (szerk.): Hungary of To-Day. London, 1909. Ezekre az írásokra ld. tanulmányomat: Magyarország az I. világháború előtti negyedszázad angol nyelvű kiadványaiban. Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve, 1970-1971. Bp. 1973. 405-431.
