Századok – 1977
Közlemények - Varsányi Péter István: Adalékok az 1848-as délvidéki harcokhoz 735/IV
ADALÉKOK AZ 1848-AS DÉLVIDÉKI HARCOKHOZ 745 „Teljhatalmú Királyi biztos Csemovits Péter Urnák! folyo ho 19-kei tisztelt levelét, melyben felszolitt, a helybéli katona erővel Újvidékre vonulni, ma éjtszaka vettem; s erre nézve következőkbe vagyok szerencsés önnek válaszolni: Valójába bámulok leveléből olvaso, hogy tiszti irataira válaszolni elmulasztottam; holott minden hozzám érkezendő hivatalos irománt, igen rendesen megfelelni szoktam. -Más felől voltam már szerencsés a kir. biztos urat a felől is értesíttetni, hogy a tartománbéli hadi fökormánnak saját parancsa nélkül, bánságból kinemvonulhatok; ennél fogva tehát, mindön folyo ho 10-kén önnek tiszti leveleit, s föhadi kormánya Báró Rhabovszky (Hrabovszky) urnák parancsát, — rögtön OhBetsére szállani - kaptam; minden késedelem nélkül egy futárt indítottam Temesvárra indulási parancsért; s ezt 11-kén reggel megnyerve, a parancs megérkezése után egy órával, minden seregeimmel uton voltam. . . így tehát kir.biztos ur szívesen átlátni fogja, hogy fölszolittásai foganat nélkül nem maradtak; -de más felől kívánom önt figyelmetessé tenni, hogy a k. magyar ministeriumnak azon rendeletét alkalmam volt olvasni, melybe a kir. biztos urak, katonai testekkel rendelkezni, csak a tartományokbéli főhadi kormányok uttyán vannak jogosítva; így tehát erre nézve se harulhat rám felett terhe, minthogy én szolgálatomat mindig eszerént mmd illető hadi kormányom parancsai azt rendelték, pontosan telyesitettem.Földváron, mondhatom csak nem élet veszély közt, kétszer a föllázadt Csaikásokhoz járultam, s őket kötelességekre intve, haza térni, s békére kívántam bírni; de erre nézve fáradságom sikeretlen volt; véllemények felől annyiba értesültem, hogy megbőszültségeket a rögtön törvénynek közhírré tétele szülte nagyobbára, - más felől pedig az, hogy ők ama jobbitásokrol, melyeket a magyar ministerium állapotok erányába czéloz, máig sincsenek értesítve. — Itt bánságba a végvidékieknek fölállása olta, a ráczok közt a helyzet gonoszabb és aggasztóbb, mind valaha volt, de jelesen NBetskerek kerületén, - honnan a végvidéki lázzongok alig egy órányira állanak, — s minden órába tarthatni, hogy berohannak; - így tehát itt közelebbi s fenyegetőbb de számosabb is az ellenség mind a romai sánczokba; mire nézve a tartománbéli főhadi kormány kir. biztos Vukovits úrral eggyetértőleg, tegnap nékem azon parancsot küidötte, miszerént itt egy század lovasságot s annyi gyalogságot hagyván vissza, a többi katonai erővel NBetskerekre vonuljak; mi eránt holnapra induló rendeléseimet már megértettem; - de külömben az ejtszaka nyert felszolittását a kir. biztos urnák, további határozat végett, rögtön sürgöny által Temesvárra megjelenteni el nem mulasztottam. — Végtére csak még azt kívánom megjegyezni, hogy miután, ujjabb rendelések nyomán, ezeredemből 2 század Werschetzen, s Betskereken áll, egy zászló aljt mind már elöl jelentém Temesvárra vissza küldöttem, - s Kikindán, elmenetelem esetébe 2 századot meg kell hagynom; noha egynehány század dzsidások küldöttek is ide, - még is csak 3 gyönge gyalog, s csak 4 - s lovas szinte gyönge századokkal s az álgyukkal volnék képes a tiszán tul szálrti; — de ismételnem kell, hogy jelenleg midőn a tartomány ellenségtől körül van fogva, s minden órába rontással fenyitt innen a katonai erőnek kimozdulni, telyes lehetetlen volna. -Kelt Kikindán Junius 21-ik 848-ban Kiss ezredes".4 5 A levélben írottakhoz csupán egyetlen kiegészítést szeretnénk fűzni. Még június 8-án — Mészáros Lázár hadügyminiszterhez írt jelentésében — keserűen jegyezte meg Csernovics: „Egyébbiránt igen sajnosan kénszerittetem önt arról értesíteni: hogy ha az egész katonaerö, melly a Ministerium által ide vala szánva, és általam NKikindáról ide rendeltetett jelenleg összevonathatott vólna, a lázzadók ellen, kikkel most alkudozásra és kibékülésre vagyok szorítva, erélyesen és ugy mint a magyar haza tekintélye azt kívánta lehetett volna fellépni. Illy körülmények között a felelet terhe engem nem illethet."4 6 45 Uo. 354. sz. 46 Uo. 162. sz. 8 Századok 1977/4
