Századok – 1977
Közlemények - Varsányi Péter István: Adalékok az 1848-as délvidéki harcokhoz 735/IV
736 VARSÁNYI PÉTER ISTVÁN biztosává. A reá esett választás összefüggésben volt szerb származásával. Szemere Bertalan írta Csernovicsnak: „Szép pálya vár reád, de nehéz . .. Nevednek varázsát terjeszd ki a nép felett. . ."1 Ugyanezt erősíti meg kormánybiztos társa, Vukovics Sebő is emlékirataiban: a kormány Csernovicsot „. . .azon tekintetből küldte le királyi biztosul. ., (mert) családnevének a szerbek között bírt tiszteletében és népszerűségében a kibékítés biztos eszközeit létezni gondolta"2 . Kinevezése valóban találkozott a szerb nemzeti mozgalom haladó képviselőinek egyetértésével: „Úgy látom, hogy Csernovics elég tisztességes ember és nem sajnálom, hogy vele rokonszenvezni kezdtem" — írta Petrovits Kiril levelében.3 Újvidékre érkezve (május 9.) „.. .iszonyú nép tömegtől kísértetve, kevés éljennel és harsogó sok Zsivioval éljeneztetve" vonulhatott be a városba.4 Csernovics Péter bízott abban, hogy tárgyalással, az érdekek egyeztetésével, a szerbek jogos követeléseinek kielégítésével le tudja szerelni a magyar forradalmat veszélyeztető megmozdulást. Más volt az elképzelése Csernovics kormánybiztos társának, Vukovics Sebőnek (1811—1872). Az 1848. május 23-án kibocsátott megbízólevélben felhatalmazást kapott arra, hogy Csernoviccsal úgy gyakorolja a hatalmat, hogy „ .. .minden törvényellenes és lázító törekvés necsak elnyomattassék, hanem szigorúan és elrettentően meg is büntettessék".5 Vukovics is azzal magyarázta a személyét ért választást, hogy ő „.. .a lázadást békítő rendszer által elenyészthetőnek nem hitte, s határozott vissza torlási rendszabályok pártolója volt".6 A belügyminiszter először úgy rendelkezett, hogy a két királyi biztos együtt működjék, néhány nap múlva azonban a területet megosztották. így Csernovics hatásköre Bácsra, Vukovicsé a Bánátra korlátozódott. Mint említettük, Csernovics Péter kinevezését Szemere Bertalan ajánlotta István nádornak, illetve Batthyány Lajosnak. Éppen azért meglepő a belügyminiszter — egyértelműnek nem mondható — magatartása. 1848. május 31-én írt Vukovicsnak: „Csernovics Péter itt van. . . Ugy látom, nem használhat sokat, de árthat. . . A haza nevében végy erőt magadon és simogatva bánjál vele. Lehetetlen, hogy rajta ne uralkodjál, hogy fel ne használd. . . Őt mellőzni nem lehet. Neve nem használt, mint véltük, azonban árthat. Nyerd meg magadnak, hogy a hatalom kettőé és tiéd legyen. . ."7 Vukovics válasza: „Nem simogatva bánás, de esdekelni kész vagyok előtte a süker kedvéért. S nemcsak neki, ki régi ismerősöm s barátom, hanem bárkinek. . . a Haza ügyében nem vonakodunk mindenki előtt meghajolni, ha az által a Hazát emeljük fel. — Csernovicsnak nemcsak hogy szép hangulatban, hanem úgy mint Alispány Főispánynak írok mindenkor. . ."8 Vukovics levelei valóban tükrözik ezt a törekvést. Meglepő viszont, hogy a levelekre Csernovics milyen rideg, hivatali stílusban" fogalmazta válaszait. Végül egy jogosan felmerülő kérdés: találkozott-e egymással a két kormánybiztos, Vukovics és 1 Thim József: A magyarországi 1848-49-iki szerb fölkelés története. Bp. 1940. II. 137. 2 Vukovics Sebő Emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből. Bp. 1894. 154. 3 Thim: i.m. II. 226-230. 4 Csernovics Péter királyi biztosságának naplója (közli Szmida Lajos), Történelmi és Régészeti Értesítő XII (új) évf. 1901. 72. 5 Thim: i.m. 278. 6 Vukovics: i.m. 177 (a kiemelés tőlem - V.P.I.) 7 Deák Imre-Jakabffy Elemér: Adatok az 1848. év eseményeihez Krassó vármegyében. Lúgos. 1931. 68-69. 8 Ua. 71-72.
