Századok – 1977

Rottler Ferenc: A történettudományi kutatások helyzete 3/I

A TÖRTÉNETTUDOMÁNYI KUTATÁSOK HELYZETE 7 osztályharc összefüggéseinek kérdéseiről. Bár a viták még nem zárultak le, és több kérdésben még eltérőek a nézetek, már ma is látni lehet, hogy a kezdetben sok tekintetben ellentétes nézetek letisztultak és az alapvető kérdésekben egyetértés tapasztalható. Viták folytak még a honfoglalás és a magyar államalapítás egyes kérdéseiről, 1848/49 történeti értékeléséről, a kiegyezés előzményeiről és az 1867-es kiegyezésről, a dualista korszak értékeléséről, a Monarchia és Magyarország viszonyáról, a magyarországi szociáldemokrácia tevékenységéről, a Horthy-rendszer jellegéről, a fasizmus problémájáról, valamint egyes politikusok (Széchenyi István, Teleki Pál, Bajcsy-Zsilinszky Endre stb.). megítéléséről. A vitákat általában a marxista-leninista szemlélet jellemezte, de esetenként tapasztalhatóak voltak ideológiai bizonytalanságok és tisztázatlanságok, valamint az alapkérdéseket is érintő elvi jellegű nézeteltérések is. Alapvetően pozitívan kell értékelni, hogy a viták többsége nem maradt meg a kissé elszigetelt történeti folyóiratok hasábjain, hanem átteqedt a kulturális, irodalmi folyóiratokra, a rádióra és a televízióra is, s így a szűkebb szakmai vitákkal a szélesebb közönség is megismerkedett. Ugyanakkor sajnálatos módon előfordult, hogy az irodalmi és kulturális folyóiratok hasábjain folyó viták és eszmecserék a történettudományi vitákban jelentkező ideológiai problémákat felnagyították, a történészek szakmai vitáinak bizonyos aspektusait eltorzították és teret engedtek a leegyszerűsítő, többnyire nacionalista nézetek felelevenítésére, viták helytelen irányba terelésére is. Természetesen a történettudomány képviselői is felelősek azért, hogy a különböző szakmai viták befejezetlenek, lezáratlanok maradtak. Például a nemzeti kérdés körül kialakult vitának közel másfél évtizedes elhúzódása is azzal függ össze, hogy a vitákból kiszűrt eredmények, az eldöntött kérdések nem váltak közismertté, s így az újabb és újabb publicisztikai vitahullámok rég eldöntött problémákat vetettek újra és újra felszínre. Figyelembe véve a publicisztika és a történettudomány műfaji eltéréseit, a történészeknek jobban kellene törekedniük a publicisztikával való szorosabb kapcsolat kialakítására. A viták nyomán kibontakoztak a marxista magyar történettudományban is fellelhető nézetkülönbségek, egyes esetekben irányzatok is. Az irányzatok kialakulása részben egybeesett a történettudomány nagyfokú specializálódásával, valamint az egyes történettudományi műhelyek módszertani megújulásával. A marxista történetíráson belül kialakult irányzatok vitái részbén a nemzeti kérdés megítélése és részben — ezzel kapcsolatban — a magyarországi fejlődésnek a kelet-európai fejlődésbe való belehelyezése körül összpontosultak. Viták bontakoztak ki más kérdések körül is, például ana vonatkozóan, hogy milyen súlyt kell helyezni a gazdasági-társadalmi mozzanatokra, vagy mennyire kerüljenek a vizsgálódás előterébe a közvetlen politikai küzdelmek. Ugyancsak nézetkülönbségek vannak a Habsburgokhoz, az Osztrák—Magyar Monarchiához fűződő viszonyunk értékelésében. A viták és irányzatok — jóllehet sokszor személyes, szubjektív mozzanatokat is tartalmaznak - a magyar történettudományban hozzájárulnak a szakma fejlődéséhez, megújulásához. Elősegítik a történeti kérdések kutatását, valamint az újabb és a tradicionális nézetek állandó kritikai vizsgálatát. A különböző irányzatok egységes elvi-módszertani igénnyel lépnek fel, és mivel a marxista történettudományon belül alakultak ki, nem érintik történettudományunk alapvető ideológiai egységét, hozzájárulnak a marxizmusleninizmus alkotó alkalmazásához.