Századok – 1977
Közlemények - Urbán Károly: A Szociáldemokrata Párt értelmiségi akciója 1943–1944-ben 114/I
AZ SZDP ÉRTELMISÉGI AKCIÓJA 131 ményeinek kivizsgálását a kultuszminiszter is. Noha az imrédysták parlamenti interpellációval igyekeztek az ügyet napirenden tartani,4 9 a vizsgálat elakadt; megtorló intézkedésekre végül is nem került sor. Az illegális színészgyűlés körüli botrányt az SzDP, jobboldali vezetői habozás nélkül felhasználták eddigi merev álláspontjuk igazolására. Mind az értelmiségi csoportokban, mind a pártszervezetekben nagyobb fegyelmet követeltek s fenyegetően léptek fel a bejelentés nélküli, „fekete"-gyűléseket tartó pártszervezetekkel szemben. Miliők Sándor pl. kevéssel a színészgyűlés után goromba levélben utasította rendre az V. kerület pártszervezetének vezetőit, amiért a központ tudta nélkül kultúrestet rendeztek, amelyre neves művészeket hívtak meg és a Népszava egyik munkatársát kérték fel szónoknak. „Nem 'átkos centralizációról' van itt szó - magyarázkodott egy később hozzájuk írott levelében Miliők —, hanem arról, hogy a belső emberek, akik nagyjából mégis értesülve vannak a politikai hőmérő napi ingadozásairól, az időjárásnak megfelelően szabályozzák a központi légfűtést."50 A Színészcsoport azonban a szélsőjobboldali támadások ellenére is folytatta munkáját. A csoport élén álló szűkebb bizottságban különböző politikai irányzatok hatottak. Az SzDP vezetőségének álláspontját képviselő Bán Antal és Bánóczy László kezdetben óvakodott minden további akciótól és a polgári vonal képviselőivel, Bárdos Arthurral és Hermann Richárddal egyetértve a csoport részletes munkaprogramját is csak a várt döntő politikai fordulat után kívánta kidolgozni. Élesen szembenállt velük, ám gyakran túlzott követeléseknek adott hangot Horváth Árpád és Baló Elemér. Mindkét irányzattal vitázva lépett fel a Békepárt politikáját közvetítő Major Tamás és Hont Ferenc, akik a munkásszínjátszó csoportok aktivizálását sürgetve, igyekeztek a munkássághoz való közeledést a Színészcsoport munkájának irányvonalául elfogadtatni.51 Törekvéseik hamarosan komoly eredményre vezettek; a munkásszínjátszás és a munkásközönség problémája valóban a csoport érdeklődésének homlokterébe került. Előbb a Népszava 1943-as karácsonyi számában Egri István „Színház és a munkás" címmel írt cikket, majd 1944január—februárjában többen is hozzászóltak e problémához. Ebben az időben közölte a lap Horváth Árpád elismerő nyilatkozatát a munkásszínjátszók tevékenységéről.5 2 A Színészcsoport és a muilkásszínjátszók együttműködése egyre szélesebb méreteket öltött és kiváló keretet nyújtott a Békepárt politikai befolyásának növeléséhez. „Munkásszínjátszókat aktivizáltunk és ezáltal fedőszerveket létesítettünk. Az SzDP vezetőségének tiltakozása dacára nagyszámú tanfolyamot indítottunk meg. Munkásszövegét. Az SzDP-ellenes sajtótámadásokban, több más lap mellett, a nyilas Magyarág és Függetlenség c. lapok jártak az élen. A jobboldali hangorkánnal szemben a Népszava több cikkel védekezett és szót emelt a fenyegetett színészek érdekében a Kis Újság is. (Kis Újság, 1943. nov. 3.). 4 ' A képviselőház 1943. nov. 10-i ülésén Incze Antal imrédysta képviselő intézett interpellációt a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez „Művészkörökben folyó baloldali szervezkedés" tárgyában. Ugyanezen az ülésen, Incze felszólalása előtt, Vajna Gábor nyilas képviselő a Szociáldemokrata Párt és a szakszervezetek feloszlatását követelte a kormánytól. Az 1939-1944-es Országgyűlés Képviselőházának Naplója, XVII. köt. 334. ülés 196-198. Bp., Athenaeum, 1944. 50 Miliők Sándor lewle Ladányi Árminhoz. 1943. nov. 11. Pl Archívum, Ladányi Armin fond. 51 Pl Archívum H-h-61. " Népszava, 1944 jan. 16.,jan. 30. ésfebr. 13. 9 0
