Századok – 1977

Tanulmányok - Spira György: A testvérharc küszöbén. A nemzetiségi mozgalmak kibontakozása a negyvennyolcas forradalom Magyarországán 681/IV

A TESTVÉRHARC KÜSZÖBÉN ' 695 Legfőképpen pedig azért hajlottak a nemzetiségi mozgalmak alábecsülésére mind a magyar liberálisok, mind a márciusi fiatalok, mert — ahogyan ezt a kormány tagjainak esetében már tapasztalhattuk is — egyrészt tudták, hogy számottevő tömegeket a feudális elnyomást a nemzeti elnyomásnál ezerszerte súlyosabbnak érző parasztság soraiból a nemzetiségi mozgalmak 1848 előtt éppúgy nem voltak képesek megnyerni maguknak, amint a magyar nemesi ellenzék sem; másrészt meg feltételezték, hogy most viszont a parasztok — és nemcsak a magyarok, hanem a nem-magyarok is — egészen bizonyosan hálát fognak érezni azok iránt, akik kivívták a jobbágyfelszabadítást; s mindebből arra következtettek, hogy — ha a jobbágykérdés megoldása után végre a föld népében is fel fog támadni az érdeklődés más kérdések iránt is — a nem-magyar parasztok továbbra sem a magyar forradalommal szembeforduló nemzetiségi mozgalmak, hanem - mint most már magyar társaik is — a magyar forradalom jelszavait fogják magukéivá tenni. A parasztság és a nemzetiségi mozgalmak S hogy ennek a várakozásnak a jogosultsága legfeljebb részleges, arra a magyar forradalom vezérkara akkor sem ébredt rá, amikor a jobbágyfelszabadítás keltette első örömmámor elültével az országot — s a nem-magyarok lakta országrészeket is — egyszerre elborította a parasztmozgalmak áradata és így egyszerre nyilvánvalóvá lett, hogy a parasztkérdést a föld népe egyelőre mégsem, a márciusi jobbágyfelszabadítás ellenére sem tekinti még mindenben megoldottnak. De hogy a nem-magyar paraszttömegekkel kapcsolatos várakozásai nem egészen megalapozottak, arra a magyar forradalom vezérkara azon nyomban nem is igen ébredhetett rá, mivel a kibontakozó parasztmozgalmak eleinte — bármilyen sokan vettek is részt bennük nem-magyarok — az esetek többségében még semmiféle nemzeti színezettel nem bírtak. Erdélyben például (amelynek a területére addig, amíg az uniót a pozsonyi diéta mintájára az erdélyi országgyűlés is törvénybe nem iktatja, a magyar törvényhozás illetékessége nem terjedt ki, s ahol ezért a jobbágyviszonyok egyelőre április 11 után is érvényben maradtak, ahol azonban a magyarországi jobbágyfelszabadításról értesülő parasztok áprilistól fogva mind hangosabban követelték, hogy magyarországi társaikhoz hasonlóan őket is haladéktalanul szabadítsák ki a feudális rend kötelékeiből) az elharapózó parasztmozgalmakba román és magyar parasztok, a nemzeti különbségeket teljességgel figyelmen kívül hagyva, mint egymással mindenben egyetértő fegyvertársak kapcsolódtak bele. S nem volt más a helyzet a szűkebb értelemben vett Magyarországon sem: a parasztmozgalmak részvevői vegyes lakosságú vidékeken általában itt is vegyesen kerültek ki a magyar és a nem-magyar parasztok köréből. S amint a harcba bocsátkozó parasztok nem vizsgálták, hogy melyikük milyen nemzetiségű, úgy nem vizsgálták azt sem, milyen nemzetiségűek azok a földesurak, akikkel most megbirkózni kényszerülnek. Az ortodox egyház szerémségi birtokain élő szerb parasztok például március végén és április elején éppúgy földfoglaló mozgalmakat indítottak s éppúgy megkíséreltek szabadulni a majorsági jobbágyokra nehezedő terhektől, akár más helyeken magyar földesurakkal megáldott osztályos társaik. Horvátországban pedig, ahol a pozsonyi törvényeket egyszerűen nemlétezőeknek tekintették, s ennek folyományaként a jobbágyfelszabadító törvényeket sem foganatosították, a horvát parasztok április folyamán éppúgy tömegesen kezdték követelni az azonnali jobbágy-