Századok – 1977
Tanulmányok - Barta Gábor: Konszolidációs kísérlet Magyarországon a mohácsi csatavesztés után (Szapolyai János király kormányzása 1526 november–1527 augusztus) 635/IV
674 BARTA GÁBOR Fölelevenítettek - nem minden hátsó gondolat híján - néhány régi bűnügyet is. Kinizsi Pál özvegyét, Magyar Benignát harmadik féije meggyilkolásáért korábban jószágvesztésre ítélték, de II. Lajos megkegyelmezett neki. János király visszavonta ezt a kegyelmet, s Benigna asszony legértékesebb jószágát, Nagyvázsony várát Bodó Ferencnek adományozta. Bodónak Veszprém megye kézbentartásához valóban jól jött volna a vázsonyi uradalom, de aligha volt ideje azt ténylegesen birtokba venni. Már csak azért sem, mert — jellemző tünete a szerveződő kormány bizonytalanságának — közben Werbőczy kancellár is szerzett adománylevelet ugyanezen uradalomra.1 34 A legnagyobb gondot azonban nem ezek a több-kevesebb idő alatt rendezhető problémák jelentették. A feudális kor legszokványosabb jogsértései a hatalmaskodások voltak, s orvoslásuk annál nehezebb lett, minél hatalmasabb urak szerepeltek a tettesek között. Perényi Péter, Szapolyai után egyik legvagyonosabb bárója az országnak, már 1526 őszén elkövetett egy nem éppen törvényes cselekedetet. Homályos hátterű viszály miatt elfogatta, s csak súlyos váltságdíj ellenében engedte el Jaksics Márkot, a gazdag tiszántúli birtokost. 1527 tavaszán ugyanő a Pálóczy-örökség megszerzéséért szállt harcba. Noha az elhunyt nagyúr nőági leszármazottai révén egy sor különböző família volt érdekelt az örökségben — ruszkai Dobók, Csaholyak, Ráskayak - sőt a király is igényt emelt a vagyon egy részére, Péter úr, mint legerősebb vetélytárs fegyverrel vette birtokba a Pálóczy-vagyon két gyöngyszemét, Sátoraljaújhelyei és Sárospatakot. Pálóczy özvegyét, Ráskay Magdolnát helyben elfogatta. Hasonlóképpen nyers erővel igyekezett érvényt szerezni vélt jogainak a szintén Mohácsnál elesett Tárczay Miklós családjával szemben. Az özvegy Bánffy Dorottya és a gyermek Tárczay György nem tudták megakadályozni, hogy Céke várát Perényi katonái elfoglalják.13 5 A kárvallottak, élükön a ruszkai Dobókkal, pert indítottak a fékezhetetlen fiatal báró ellen. János király bíróságai meg is kezdték az ügy kivizsgálását, s mindjárt kezdetben eltiltották a birtokok népét a Perényiéknek való engedelmességtől.13 6 Gyors határozatot ebben a korban semmilyen fórumtól nem lehetett várni — s alig pár hónappal a panaszok benyújtása után már kitört az új háború. Ma sem tudjuk tehát eldönteni, János király a kezdeti ellenlépések után mennyi erélyt mutatott volna a nyughatatlan arisztokrata ellen. Mindenesetre Perényi Ferdinánd királytól adományt szerzett a két várra — s ettől önbizalma óriásira nőtt. Fia 1532-es túszul szedése kellett hozzá, hogy megszűnjék állandó zavarforrása lenni a magyar politikai életnek. . . szövegébe az eset. Az irat nem beszél rablásról, csak kifejti, hogy a kanonokok a Mohács utáni napokban, menekültükben bízták a nádorra értékeiket, s az utóbb tagadta meg azok visszaszolgáltatását. Mivel a panasz 1527. II. 27-én hangzott el János király udvarában, igen valószínű, hogy a Ferdinánd-párti Báthori a pécsiek Jánoshoz hódolása miatt tagadta meg a jogos kérés teljesítését. 134 Jászay P. 385. Bodót szerémi főkapitánynak mondja, ami alighanem tévedés Veszprém helyett. Werbó'czy adománylevele: Fraknói V. Werbőczi 252 és 360 (1526. XI. 11. Székesfehérvár!). Az eset azért jellemző, mert a Pálóczy-örökség ügyében, vagy Szatmár és Németi eladományozásánál hasonló ellentmondó intézkedéseket láttunk. 135 A Jaksicsok: Borovszky S. Csanád I. 171. Pálóczy-örökség: Gyárfás István: Dobó István Egerben. Bp. 1879. 11. sk. Szederkényi Nándor, Heves vármegye története 9.skk. 136 OL NRA 803. fasc. szinte teljes egésze.
