Századok – 1977
Tanulmányok - Barta Gábor: Konszolidációs kísérlet Magyarországon a mohácsi csatavesztés után (Szapolyai János király kormányzása 1526 november–1527 augusztus) 635/IV
670 BARTA GÁBOR Viszonylag sok az olyan „comitatus", amelynek vezetésében nem hozott változást 1526. Helyén maradt Perényi Péter Abaújban, Kosztka Miklós Árvában, lévai Cseh Zsigmond Barsban, Ártándy Pál Beregben, Ábránffy Péter Békésben, kisvárdai Várday Mihály Bodrogban, Putnoki Imre Borsodban, Maczedóniai Miklós (az erdélyi alvajda) Csanádban, Kanizsai István Gömörben, ismét Ártándy Pál Máramarosban, Ráskay Gáspár Nógrádban, Podmaniczky István püspök Nyitrában, Bornemissza János Pozsonyban, ifj. Paksy János Soltban, ecsedi Báthori György Somogyban, ecsedi Báthori András Szatmárban, homonnai Drugeth Ferenc Ungban, Batthyány Ferenc Vasban és alsólindvai Bánffy János Verőcében. Mégis, a mohácsi ütközet mindezeken túl legalább húsz megyében vezetett a főispán személyének megváltozására. Ezek közül legalább 13-an a vesztett csata halottai között maradtak: Tomori Pál érsek (Bács), Móré Fülöp püspök (Baranya), Perényi Ferenc püspök (Bihar), Szálkái László érsek (Esztergom), Paksy Balázs püspök (Győr), Korlátkövy Péter (Komárom), Tárczay Miklós (Sáros)4 , Alagi Gáspár (Szabolcs), id. Paksy János (Tolna)\ Szapolyai György (Trencsén), Perényi Gábor (Ugocsa), Sárkány Ambrus (Zala), Pálóczy Antal (Zemplén). Szapolyai János királlyá választásával megüresedett Liptó és Szepes vezetőjének posztja, Perényi Péter vajdai kinevezésével Temesé. Ez önmagában is 16 új kinevezést tett szükségessé, amihez hozzátehetjük még Torna és Turóc megyéket, melyekben, bár a korábbi „comes" személyét nem ismerem, valószínűleg Szapolyai emberei dirigáltak már eddig is. Ha nem is ismetjük mind a 18 új főispánt (adataim hallgatnak Komárom, Liptó és Zala sorsáról), az ismert tisztújtítások sokat elárulnak János király törekvéseiről. E kinevezéseknek ugyanis közel felét a Szapolyai család rokonai, familiárisai, vagy próbált politikai szövetségesei kapták. Drugeth Ferenc második megyéjeként kapta Sárost, öccse, Drugeth István kapta Zemplént, Petrovics Péter Turócot, Derencsényi Miklós pedig (kapitányi címmel) Szepest igazgatta. Ez utóbbi kettő persze amolyan szegényebb rokon, tehát félig-meddig familiárisnak is számítható, s ebben Czibak Imréhez (Bihar), somlyai Báthori Istvánhoz (Szabolcs) és Oroszlánkői Miklóshoz (Trencsén) áll közel. A párthívek közül Várday Pál az esztergomi érsekséggel Esztergom megyére is rátehette kezét. Három esetben a nemesi rendi mozgalom vezetője (ill. feltehető résztvevője) kapott egy-egy megyét: a meglehetősen ismeretlen kapucsi Csitvándi Ferenc Győrt; a vagyonos Dombay János Tolnát és Werbőczy kancellár Tornát. Végül pedig a csatlakozott arisztokraták közül Perényi Péter (Abaúj mellé) megkapta Baranyát, távoli rokona, Perényi János Ugocsát, s ha igaz, Török Bálintot nevezte ki János Temesvár élére. Valamivel később Bács is új érsek-főispánt kapott Frangepán Ferenc személyében. A kép tehát tökéletesen megfelel annak, amit a budai kormányzat összetételének és működésének ismeretében várhattunk. S hogy még biztosabb lehessek véleményemben, szépen beleillik e kategóriákba az a néhány további személycsere, amelyre a fentieken kívül 1527 tavaszáig sor került. A Várday távozásával megürült Hevest az arisztokrata Erdődy Simon püspök vette át, Sopront a szintén született báró Frangepán Kristóf, Veszprémet pedig — megint csak kapitányi címmel — a köznemesi politikai vezető Bodó Ferenc.
