Századok – 1977
Tanulmányok - Barta Gábor: Konszolidációs kísérlet Magyarországon a mohácsi csatavesztés után (Szapolyai János király kormányzása 1526 november–1527 augusztus) 635/IV
648 BARTA GÁBOR per során, vagy után került sor a kérdéses rendelkezésre (Pálóczy-örökség, Heves és Zemplén megyét érintő iratok), úgy látszik, a kúriai ügyvitelnek ez az eljárás is része volt.5 2 4. Ügyintézés és döntéshozatal A királyi tanács és a kancellária szervezetét és feladatait jórészt már ismertettem. Nézzük ezek után, miképpen képzeljük el működésüket. Kezdjük mindjárt azzal a területtel, amiről a legkevesebbet tudunk: a külpolitikával. Azon túl, hogy a diplomáciai iratokat végső formájukban a király közvetlen ellenőrzése alatt a nagyobb kancellária állította ki, ismereteink csak néhány, véletlenül ránk maradt minutára terjednek. Három különböző — a morva, illetve a morva, cseh és lausitzi rendekhez szóló - követi utasítás, valamint egy Rómába, a pápának küldött levél piszkozatáról van szó.5 3 Ez utóbbi azzal a leggyakoribb, ún. kancelláriai írással íródott, amelynek szerzőségét igen nehéz megállapítani. (Ilyen betűformákkal készült szinte valamennyi nagykancelláriai oklevél, valamint a Bácsi Ferencnek tulajdonított formulárium is.) Egyénibb ductusa van a másik három kézírásnak, az írók személyének megállapítására azonban nem merek vállalkozni. Elsősorban azért, mert nincs elegendő anyagom a kancelláriai személyzet kezevonásai azonosításához. Csak annyit látok bizonyosnak, hogy az Egyetemi Könyvtár kézirattárában őrzött két darab, amelyet Werbőczynek tulajdonítanak, valószínűleg más személy kezétől származik.5 4 Visszatérve a belső ügyekhez: a kancelláriai jelzetek közül csak kettő árul el valamit az illető oklevelek keletkezésének körülményeiről. A „relatio", mint említettem, az ügyről a kancellária (és a királyi tanács) előtt referáló személy nevére utal. Ami a tanács szerepét illeti, a relatiós oklevelek csekély száma és a szereplők megoszlása csak tovább erősíti a nagymúltú testület jelentőségének csökkenéséről fentebb elmondottakat. A tanácsosok külön-külön csak a királyi adományozás, kegyosztás intézésében jutnak szóhoz — ez mindenképpen illetékességi körük szűkülését jelenti. Ráadásul a saját jogon „consiliarius" főurak csak ritkán szerepelnek, sőt ilyen esetekben is szűkebb pátriájuk ügyeit referálják csupán (Várday: Bars megye; Batthyány: Zágráb megye). Az udvarmester és a titkárok relatiói viszont sokfélék (általános perhalasztás, Sáros és Szepes megyei illetőséggel; birtokadományok, Vas m. stb.). Arra is van bizonyíték, hogy a korábbi szokásnak hatalmaskodásai ellen: OL NRA 803/14+b - birtokbaiktatási parancs Heves megyének: OL Lánczy 1527. V. 13. - tanúvallatás: OL Véghelyi D. gyűjt, régi 1. cs. 1527. VI. 22. - „manus communis": OL Barkóczy 1527. V. 4. 52 János király nagyobb kancelláriája mindeme gyakorlatában a Jagelló-kori viszonyokat utánozta. Az azonosságra Kubinyi András figyelmeztetett, akinek e tanulmány sok részletkérdése tisztázásához nyújtott önzetlen segítségét ezúttal szeretném megköszönni. 5 3 Budapesti Egyetemi Könyvtár, Kézirattár, Litterae et epistulae originales c. gyűjtemény (a továbbiakban: EK LEO) N. 37-38, ill. OL Nagy István gyűjt, régi 1. cs. hely és év nélk. 54 Werbőczy sajátkezű dorsatióin (rendelkezésemre álló xeroxmásolat: Werbőczy kezevonása 1527. V. 6-án egy 1527. III. 29-i csornai káptalani jelentésen: OL NMT 1527/A régi 1. cs. Essegváry Ferenc egyik pere) a szókezdő nagy M „gömbölyű", a kérdéses iratokon „hegyes"; a szókezdő R „derekát" Werbőczy energikusan áthúzza a betű bal felére, amott viszont az éppen csak érinti jobb felől a betű szárát.
