Századok – 1977
Tanulmányok - Barta Gábor: Konszolidációs kísérlet Magyarországon a mohácsi csatavesztés után (Szapolyai János király kormányzása 1526 november–1527 augusztus) 635/IV
KONSZOLIDÁCIÓS KÍSÉRLET 1526 UTÁN 639 többet kísérletezett — legalább is 1527 júliusáig — Báthori István átcsábításával. Mivel Báthori a közhiedelemmel ellentétben nem volt János „ősi ellensége", sőt barátságuk csak 1525-ben borult föl, e próbálkozásokat kifejezetten logikusnak lehet mondani.1 5 A hajdani politikai szövetséges, most az ellenpárt egyik vezetőjének megtérése, amihez hasonlót sokat látott e korszak, oly reménység volt, amiért megérte függőben hagyni a nádori cím sorsát. A fontosabb méltóságok közül egyedül az országbíró kinevezésének elmaradása kíván bonyolultabb magyarázatot. Jó kilenc hónapig bizonyosan nem létezett Budán országbíró (iudex curiae), sőt irodája sem működött. János király néhány oklevele ugyanis, melyekben egyes Mohácsnál elesett nemes urak családai részére egy éves teljes perhalasztást engedélyezett, fölsorolja az érdekelt bírákat. Ezek sorában a kancellár és a személynök után már csak az ítélőmesterek következnek — országbíró nem említtetik.1 6 A nyárra azonban mindenképpen változott a helyzet, mert augusztus 9-én egy oklevél már arról tudósít minket, hogy valamely perben a Pestyéni Gergely országbíró által hozott ítélet ellen a vesztes a personalis elé föllebezett.1 7 Mint említettem, a volt ,,kalandos" összeesküvő királyi udvarmesterként kezdte pályafutását Szapolyai mellett. Elképzelhető, hogy ezt a tisztét júniusban letette, mert e hó 6-án már másik magister curiae-ja van János királynak a morva Smyl Kwna de Kwnstadt személyében. Igaz, 7-én Gergely úr még mint udvarmester kap jelentős adományokat uralkodójától,1 8 tehát nem lehet kizárni egyszerre két udvarmester létezését sem. (A Jagelló-korban a tisztségek megkettőzése gyakori jelenség volt, Szapolyainál azonban ez volna az egyetlen ilyen példa.) De ha a váltás mégis megtörtént, akkor Pestyéni országbírói kinevezésére éppen a június eleji napokon kerülhetett sor. A tetemes késésre ezúttal nincs olyan természetű politikai magyarázat, mint az előzőekre. II. Lajos utolsó országbírója, a Szapolyai-rokon Drágffy János Mohács halottai között maradt.1 9 János király halogatása mögött ezúttal másfajta indokot kell keresnünk — de erről majd később. Megint más lapra tartozik a négy udvari méltóság, a négy „mester" hiánya, őszintén szólva magam sem tudom, megszűntek-e ezek a titulusok, vagy csak viselőik neve sülylyedt el a feledés homályába. Az ember hajlamos azt hinni, hogy e bárói ranggal járó 1 5 Az Erdődynek tett ígéret OL DL. 47701. (1526. XII. 12.) Szapolyai hívja Báthorit: Georgius Pray: Epistolae procerum regni Hungáriáé, 1490-1711 (Pozsony. 1806) (a továbbiakban: G. Pray Ep. proc.) I.N. 111; ill. Szalay László: Adalékok a magyar nemzet történetéhez a XVI. században. Pest. 1861 (a továbbiakban: Szalay L. Adalékok) 16. 16 OL Berzeviczy (berzevicei) 1527. VI. 5. 17 OL Véghelyi Dezső' gyűjt, régi 1. cs. 1527. VIII. 9. Ezt az oklevelet közel tíz évvel ezeló'tt, szinte csak gyakorlásképpen jegyzeteltem ki. Mivel akkoriban még csak elég gyatrán tudtam oklevelet olvasni, most szerettem volna ellenőrizni, jól értettem-e annak idején ezt az iratot. Annál is inkább szükségét éreztem ennek, mivel adatai meglehetősen magukban állanak. Sajnos, az oklevélnek a Véghelyi-gyűjtemény pár évvel ezelőtti szétrobbantása után a szó szoros értelmében nyoma veszett, így Pestyéni országbírói kinevezését magam sem vehetem biztosra. 18 OL NRA 1703/16 (1527. VI. 20). Hogy Kwna morva volt, azt Szerémitől tudjuk (181. 1.) Pestyéni VI. 7-i adományozása: Szlovák Állami Központi Levéltár (Státny Slovensky Ústredny Archiv) Révay-család levéltára (a továbbiakban: SSUA Révay) idegen családok fasc. V. N. 9. 19 A Szapolyai-Drágffy rokonságról: Nagy Iván III. 398 és 381, ill. X 486. skk.
