Századok – 1977
Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III
618 FOLYÓIRATSZEMLE jellegű kultúra kibontakozása, hatókörének kiszélesedése, a kulturális élet anyagi, technikai feltételeinek kiépülése (nyomtatás, könyvkiadás, oktatásügy, tudományos intézmények, színház stb.) jellemezte. Ezen belül az 1640-1680 közötti időszak az első alperiódus, az új kultúra előfeltételeinek a megjelenése, a következő egység I. Péter uralkodásától az 1770-es évekig terjedt, s a nagy cár reformjai determinálták, a harmadik szakasz 1812-vel zárul, amikor a Pugacsov-felkelést és a francia forradalom hatását követő elbizonytalanodás után a nemzet próbatétele új lendületet ad a kultúra fejlődésének is. A cikk befejező része összefoglalja, hogyan hatott a termelőerők fejlődése mindenekelőtt az oroszországi tudomány (térképészet, földrajz, botanika, ásványtan) fejlődésére, milyen kölcsönhatás volt a termelési-társadalmi igények és az oktatás, a könyvkiadás fejlődése között. Felsorakoztatja továbbá a nemzeti önismeret növekedésének eredményeként kibontakozó történeti, néprajzi és irodalomtudományok első eredményeit. A korszak elejéről I. T. Poszoskov, zárószakaszából Ν. I. Novikov pályájára utal, akik a kulturális fejlődés ellentmondásos tendenciáit tükrözték tevékenységükkel. (Isztorija SzSzSzR. 1976. 6. sz. 29-45. I.) M. ROBERT D. HARRIS: A FRANCIA PÉNZÜGYEK ÉS AZ 1777-1783-AS AMERIKAI HÁBORÚ Állandó vita tárgya a korral foglalkozó történészek körében - állapítja meg tanulmánya bevezetőjében R. D. Harris, az University of Idaho professzora -, vajon tényleg az amerikai háborúba ölt hatalmas összegek rázkódtatták-e meg a francia államháztartást olyannyira, hogy az így kialakult pénzügyi válság közvetlen előidézőjévé vált a mintegy két évtizeddel később kitört nagy francia forradalomnak? A nagyra értékelt reformminiszter Turgot ellenében, utódát, Necker bárót szokták a pénzügyi összeomlásért közvetlenül felelőssé tenni; Mirabeau és Calonne nyomán úgy értékeli René Stourm, Charles Gomel és legfőképpen Marcel Marion is. Vádjaik lényege, hogy Necker az amerikai háború finanszírozása érdekében a végsőkig kizsarolta az országot, e célra kibocsátott kölcsönei — ha előteremtették is a szükséges pénzösszegeket - feltételeik révén kasztasztrofálísaknak bizonyultak az állam számára. Az előbb említett történészek műveit a vizsgálódáshoz nem célszerű alapul venni, emeli ki Harris, hiszen Stourm és Gomel csupán csak a nyomtatott forrásokat használták, Marion pedig - bár kiváló ismerője az elsődleges pénzügyi dokumentumoknak - túlontúl a Necker-ellenes párt, azaz Mirabeau és Calonne uszályába került. A források kezelésében is súlyos hibákat vél .adatokat értelmez félre - és nyomán a későbbiekben született másodlagos feldolgozások is tévúton mozognak; tévedései még a tankönyvek szövegére is kihatással voltak. Érdemes tehát felülvizsgálni ezeket az ítéleteket, veti fel a szerző, és a számadatok alapján azt kell vizsgálódás tárgyává tenni, hogy; milyen tények szólnak a háború és a pénzügyi válság közvetlen kapcsolata ellen; mibe is került az amerikai háború valójában Franciaországnak; hogyan értékelték az adott pénzügyi helyzetet a korabeli miniszterek; milyen volt Franciaország gazdasági helyzete az adott időszakban Nagy-Britanniához viszonyítva; milyen kölcsönökről volt egyáltalán szó, és végezetül, hogy mindeme kérdések megválaszolása után is az amerikai háborúnak tulajdonítható-e az 1787-1789-es gazdasági válság. Marion szerint az amerikai háború összesen mintegy 2 milliárd livrejébe került a francia államnak. Az adat Necker utódjának. J.-F. Joly de Fleurynek egy — szignálatlan - feljegyzéséből származik, mely a hadügyminisztérium és a tengerészeti minisztérium 1776-1782 közötti rendkívüli kiadásait összegezi. Marion tévesen értelmezi az adatot: a dokumentum a két minisztérium 1776-1782 közötti összes, tehát rendes és rendkívüli kiadásait tartalmazza. Valójában a két mondott minisztérium
