Századok – 1977
Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III
478 ERDÖDY GÁBOR a német, hanem az olasz nemzeti érdekeket is megfelelő garanciákkal kívánták körülbástyázni, akik az ausztriai fellépést idegennek és „nemzetietlennek" érezték; javaslatukat azonban leszavazták.8 s A védelmi szempontok hangsúlyozása valójában csak a megszületett döntés jogosságának igazolását szolgálta. A frankfurti határozat kimondását szigorú gazdasági érdekek sürgették. Erről árulkodik a „Völkerrechtlicher Ausschuss" augusztus 12-én elfogadott előterjesztése, amely kimondja, hogy Németország célja nem más, mint „a korábban Velencéhez tartozó Isztriát, a partmenti szigeteket ... a német szövetséggel egyesíteni. Egy ilyen egyesülés megkönnyítené a kereskedelmi összeköttetést, meghosszabbítaná a német tengerpatot, Polaban egy nagyon használható kikötőt nyernénk vele."86 Εζβη a ponton a német igények már túllépték az olasz—német ellentétek körét, s — akárcsak az al-dunai tartományok kérdésében — a magyar törekvésekkel találták magukat szemben. Mindez nem volt teljesen ismeretlen a parlament előtt sem. Janny, triesti küldött ugyanis pontosan rámutatott arra, hogy „az imént egyesítésre javasolt Quarneroi szigetek, amelyek egykor Dalmáciához tartoztak, Magyarország igényeinek egyik tárgyát képezik, melyre az jogait érvényesíteni törekszik".8 7 Az olasz—osztrák ellentétre és a trieszti igényekre vonatkozó frankfurti nyilatkozatokkal kapcsolatos közvetlen magyar reagálás elmaradt. A különböző sajtóorgánumok nem fűztek véleményt a beérkező hírekhez, hanem megelégedtek a tények egyszerű ismertetésével.8 8 Pedig az olasz kérdés a lehető legközelebbről érintette a magyar kormányzatot, s a hazai közvéleményt is megosztó vitákat váltott ki. A magyar országgyűlés - ismeretes és itt most nem részletezett — ún. „olasz vitája" hűen tükrözi a magyar forradalom táborában meghúzódó ellentéteket. Elöljáróban meg kell jegyeznünk, hogy a Pesti Hírlap már május 4-én a piemonti uralkodó „függetlenségi harcot hódításig vinni" akaró törekvéseiről beszélt, s azt a „felébredt olasz nemzeti önérzet túláradásával" hozta összefüggésbe.89 A Béccsel még kompromisszumot kereső Kossuth július 20-i beszéde megkérdőjelezte Károly Albert igényeinek jogosságát az olasz nemzeti mozgalom irányítására,9 0 Eötvös pedig egyenesen „az ausztriai birodalom ellen irányított foglalási háború"-nak minősítette fellépését.9 1 Az ekkor még ellenzéki platformot képviselő Perczel Mór Eötvösnek szánt válaszában a szárd uralkodó védelmére sietett. Nemzeti szempontból pozitívan értékelte a király törekvéseit és azt hangsúlyozta, hogy „Károly Albert csupán megtette azon kötelességét, melyet a magyar sem tudna megtagadni egy más magyar néptől, vagy ha megtagadná, hűtlen lenne saját vére iránt. Nem cselekedett angol védnökség alá fog kerülni" - St. B., Nro. 30. 1848. VII. 3. 666. - Az értékelés minden igénye nélkül ismerteti Radowitz álláspontját a KH, 1848. VIII. 20. 201; - Anglia és Franciaország hozzáállásáról vö.: Urbán Aladár: i. m. 241. '5 A Venedey által megfogalmazott javaslatot ld.: St. Β. Nro. 61. 1848. VIII. 14. 1560, vö.: Radowitz fentiekben idézett beszédét St. B. Nro. 30. 666. " Uo. 1569. 81 Uo. 1570; " PH, 1848. IV. 30. 385; VIII. 20. 782. 89 PH, 1848. V. 4. 399. 9 0 KÖM, XII. 594. 91 Eötvös József 1848. VII. 20-i beszéde - ld.: báró Eötvös József beszédei 1840-1867 (kiad. Ráth Mór) Bp, 1875. I. 312; Pap Dénes: A magyar nemzetgyűlés Pesten 1848-ban. Pest. 1866.1.165.
