Századok – 1977

Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III

388 RÂNKI GYÖRGY döntő; 1913-ban az export értékének közel 10%-a. Mind a fa, mind a vaj áralakulása kedvező volt, a cserearány javult és kedvezőbb nemzetközi feltételeket teremtett, mint a gabonára alapozódó exportiparágak, c) Végül nem volt lényegtelen, hogy a finn exportstruktúra nagyobb elaszticitása a külkereskedelmi partnerek megválasztásában is megmutatkozott. Míg 1860 és 1880 között Oroszország közel 50%-kal részesedett akivitelben, később szerepe visszaesik és kb. 30% körül állapodik meg, addig Anglia részesedése fokozatosan emelkedik, s a háború előtt már a legfontosabb exportpiaccá válik (35%), végül Németország részesedése is erősödik. Az importban a nyersanyag szerepe állandóan 60% körül mozgott, amelyben a gabona volt a döntő, valamint a gyapot. Az iparcikkek részesedése 35% körüli volt, mely fele-fele arányban oszlott meg az élelmiszer- és textiláru között. A gépek, beruházási javak részesedése 1860 körül alig 1%, a századforduló nagy fellendülése során 7-8,4%-ra emelkedik. Oroszország részesedése az importban és csökkent 40%-ról 30% alá, és az orosz behozatal közel 70%-a nyersanyag volt. A behozatalban Németország válik a fő szállítóvá. A külkereskedelmet vizsgálva is szembetűnő, hogy Finnország — mely a két háború között kezdte meg a részleges gazdasági felzárkózást - külkereskedelmi kapcsolatai mennyivel kedvezőbben alakultak, mint Magyarországéi. Egyrészt míg az export megkétszereződött, az import csak 65%-kal növekedett. Az export-tételek között az ipari exportot másfélszeresére növelték, s míg a faexport csak 50%-kal nőtt, a papíripari termékek kivitele ismét megtízszereződött, de a vas- és gépipari termékek exportja is 150%-kal emelkedett. A behozatalban a textiláru az importhelyettesítő iparosítás eredményeként visszaesett, az élelembehozatal mennyisége a mezőgazdaság eredeményei, a búzatermelés meghonosítása révén alig változott és a leggyorsabban a beruházási javak importja nőtt. Bár a korábbi orosz külkereskedelmi kapcsolatok kiesése bizonyos nehézséget teremtett, de a cserearány állandó javulása mellett sikerült a külkereskedelmet úgy átirányítani, hogy a belső gazdasági fejlődés finanszírozására is képes legyen. A cserearány javulásában ismét szerepet játszott a fa nagyobb exportelaszticitása is, de lényeges volt, hogy a fát mindinkább papíripari feldolgozás formájában exportálták. A két világháború közötti gazdasági fejlődés tehát lényegesen megváltoztatta Finnország fejlettségi szintjét. Igaz, a skandináv térségben változatlanul a legkevésbé fejlett ország volt. De míg a háború előtt fejlettségi szintje közel állt az elmaradott kelet-európai országokéhoz és nagyjából azonos volt Magyarországéval, most lényegesen meghaladta azok gazdasági fejlettségi szintjét. Finnország mind a munka termelékenységének emlkedése, mind a beruházások szintje, mind a belső strukturális átalakulás terén Európa sikeres országai közé tartozott. Az egy hektárnyi területre eső mezőgazdasági termelés mennyiségét 40%-kal növelték, midőn az Magyarországon lényegében stagnált. Az ipari beruházások színtje két-, két és félszerese volt az 1913-asnak. Ezenkívül, míg Magyarországon a beruházási szint nemcsak igen alacsony volt, de a harmincas években még vissza is esett a húszas évek szintjéhez képest, Finnország mintegy 25%-kal tovább növelte a beruházási szintet. így a finn acéltermelés már közel kétszerese volt a magyarnak. A cementtermelés, mely 1913-ban még csak 1/3-a a magyarnak, 1929-ben már közel 3/4-e, majd 1938-ban mintegy 50%-kal túl is haladja azt. A harmincas években Finnországban 152 000 lakás épült, Magyarországon pedig 208 000, amit azt jelentette, hogy az egy főre eső lakásépítés Finnországban közel kétszer