Századok – 1977
Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III
HÁROM CHORIN-LEVÉL 377 ban - történtek között. Talán optikai csalódás, hogy a német megszállás mértéke nem volt annyira nyilvánvaló, valójában a német befolyás minden tekintetben érvényesült. A németek által körülvéve gazdaságilag teljesen tőlük függtünk; a minisztériumokban és közhivatalokban mindenütt bent ültek az embereik, akik a középosztály sváb származású tagjaiból, s a volksbundisták köréből kerültek ki, átmeneti sikereik (t. i. a németeké - V. I.) nagyon sokakat el is kápráztattak. A hadsereg, melyből Gömbös óta kizárták a jobb magyar elemeket, teljesen német befolyás alatt állt. Ha mindezeket összehasonlítom a fent említett országok viszonyaival, arra a következtetésre kell jutnom, hogy a Szövetségesek velünk kapcsolatos véleményének kell kedvezőbbnek lennie. Minden habozás nélkül állíthatom, hogy nem volt egyetlen német befolyás vagy megszállás alatt lévő európai ország, ahol az ellenzék hangja olyan erős és sokszínű volt, ahol a cenzúra ellenére néhány független lap olyan sokat mondott, mind Magyarországon. Vitathatatlan, hogy egész Európában egyedül Magyarországon maradt fenn a Szociáldemokrata Párt, noha a németek és a magyar nácik állandóan feloszlatását követelték. A kontinens valamennyi országa közül egyedül nálunk működtek a szakszervezetek, s bár anyagi helyzetük romlott, a legtöbb iparágban uralkodó szerepet játszottak. A zsidókérdés tekintetében, melyet a nácik a hűség próbakövének tartottak, tagadhatatlan, hogy sokkal jobb volt a helyzet, mint bárhol másutt. Kétségtelen, hogy a zsidótörvények szigorúsága egyre hangsúlyosabb lett, de még mindig nem elégítette ki a németeket. S az is igaz, hogy ha ezeknek a törvényeknek az alkalmazása néha a szándékoltnál szigorúbb lett, az a Reményi-Schnellerék által felbújtatott banda bűne. Nem kétséges, hogy véres rémtetteket követtek el pl. Újvidéken és a munkatáborokban - s bár objektíven és megrendülten elismerjük mindezt, de még mindig igaz marad az a tény, hogy a zsidók Magyarországon sokkal jobb helyzetben voltak, mint a szomszédos országokban. Nagyon sok zsidót elbocsájtottak, sokan pozíciójukat vesztették, de a zsidóság tömegeinek élete és szabadsága mégis biztosítva volt. Szlovákiai és osztrák zsidó menekültek ezrei és ezrei találtak menedéket Magyarországon. Hangos és bátor tiltakozások hangzottak el, a közvélemény élesen és azonnal reagált az atrocitásokra. Zsilinszky, Rassay és Prónay olyan erélyesen emelték fel szavukat a felsőházban az újvidéki vérengzések ügyében,' 7 hogy a kormány kénytelen volt büntető eljárást indítani a bűnösök ellen. Elképzelheted, milyen nehéz volt a kormányzót befolyásolni ebben a kérdésben, aki katonai ügyekben nem tűrt beleszólást. A külügyi bizottságban Rassay, Zsilinszky, Tildy, Peyer, a felsőházban pedig Prónay, Csekonics és főképp Bethlen állandóan és élesen bírálták a kormány németbarát politikáját, s a közvélemény értesült bírálatukról. Egy alkalommal az idős Kánya98 elhagyván az elnöki széket, beszédében megsemmisítően nyilatkozott a kormány politikájáról, és a németeknek Magyarországgal szembeni magatartásáról. Gazdasági kérdésekben Baranyai volt az állandó és brilliáns bírálója a kormány németeket kiszolgáló politikájának. A gyakorlati életben Ullmann György, Fenyő Miksa9 9 és jómagam akadályoztuk a kormánygépezet munkáját és mindent megtettünk, hogy szellemi fegyvereket is adjunk azok kezébe, akik velünk tartanak. Azokat a szervezeteket, amelyek hangot adtak ellenzékiségüknek, anyagilag támogattuk. Azért ismétlem mindezeket, mert megerősítik azt a tényt, hogy Magyarország nem hódolt be tökéletesen a németbarát politikának. Az ország legprominensebb emberei ellenezték a kormány tevékenységét. Hol létezett még Európában olyan ellenzéki sajtó, melynek sorai között a közönség olvasni tudott, hol voltak németellenes francia és angolnyelvű folyóiratok; hol lehetett másutt a zsidó menekültek élete biztonságban. Elképzelhetetlen, hogy mindezeket ne írnák Magyarország javára. S ez az emberek azon csoportjának köszönhető, akik - ha különböző eszközökkel is - de ugyanazért a célért harcoltak; a német 9 7 Bajcsy-Zsilinszky Endre és Rassay Károly valójában nem voltak tagjai a felsőháznak a képviselőházban szólaltak fel. 9 8 Kánya Kálmán - 1933-tól 1938-ig a Gömbös-, Darányi- és Imrédy-kormányokban külügyminiszter. 1938-tól a felsőház külügyi bizottságának elnöke. A Bethlen vezette konzervatív csoport tagja. 99 Fenyő Miksa - polgári liberális politikus, író. 1917-től 1940-ig a GyOSz ügyvezető igazgatója. 1931-től 1935-ig pártonkívüli programmal képviselő. A Nyugat című irodalmi folyóirat szerkesztője, a folyóirat gazdasági ügyeinek irányítója.
