Századok – 1977
Közlemények - Péter Katalin: Az 1608. évi vallásügyi törvény és a jobbágyok vallásszabadsága 93/I
96 PÉTER KATALIN azonban beiktatandó a villis kifejezés, hogy ugyanaz a vallásgyakorlat lehessen a falvakban ugyanúgy, mint a többi helyen."1 4 A „villás" vagy „villis" szónak a bécsi béke első határozatába való betoldása tehát a kortársak szerint is egyértelműen a jobbágyi vallássszabadság kihiondását jelentette. És ha az ember talán még el tudja képzelni, hogy a szabadságharc rendei minden vita nélkül magukévá tették a „nagyhorderejű változtatás" követelését, teljesen értetlenül áll az 1608-as országgyűlés résztvevőinek ezzel kapcsolatos közönye előtt. Mert a vallásszabadság jelszavaival indult mozgalomtól egy ilyen gesztust szinte elvárhatni, az országgyűlésnek a jobbágyság melletti egyhangú kiállása viszont legalábbis szokatlan lenne. Az ország legnagyobb birtokosai, köztük nem egy katolikus főpap, sok ezer jobbágy felett rendelkező hatalmas urak szüntették volna meg a szabadságharc volt résztvevőinek kérésére egyetlen szó ellentmondás nélkül a jobbágy vallásügyében gyakorolt jogaikat? Elképzelhetetle n, mégis: mintha így történt volna. 3. Az 1608-as országgyűlés előkészítése során hivatalosan nem volt szó a bécsi béke becikkelyezéséről.1 5 Sem a főherceg meghívói, sem a diétái tárgyalások tárgyköreit meghatározó propozíciója nem tartalmazott a békéről szóló utalást. Ennek ellenére mindenki tudta, hogy az országgyűlésen elsősorban az abba foglalt ügyekről fognak tanácskozni. A megnyitás előtt egymást követték - részben az udvar felkérésére született - beadványok és opíniók a megválasztandó királyhoz. Ezekben főpapok és világi hatalmasságok írták le a várhatóan vitára kerülő kérdésekről alkotott véleményüket. Szólnak a török békéről, a nádor- és személynökválasztásról, a korona hazahozataláról és őrzésének módjáról, az egyházi bíróságok jogköréről, leginkább azonban a vallásgyakorlat szabadságáról. Forgách Ferenc esztergomi érsek, a magyar püspöki kar mint testület, Bratulich Simon zágrábi püspök, Erghelius Ferenc boszniai püspök íiják le részletesen, hogy miért tartják megengedhetetlennek a protestáns vallásszabadság törvénybeiktatását.1 6 Hosszú fejtegetéseik során egyikük sem ejt szót arról, hogy a protestánsok a patrónus hatalmától szabaddá akarnák tenni a jobbágy vallásgyakorlatát. Sőt, a püspöki kar nevében fogalmazott irat kifejezetten arról szólt, hogy a vallásszabadság nem érinti a patrónusok jogait. Azt írja: ha már a vallás szabadságának nem lehet útját állni, maradjon meg az uralkodó joga legalább a városok felett úgy, ahogy a földesurak joga érvényesül a jószágaikon. A király a városokban „úgy járhasson el a vallásgyakorlatot illetően, ahogy tehetik a magánföldesurak a jószágaikban."1 7 Az országgyűlés előkészítése során fogalmazott iratok nem ejtenek szót a jobbágyot az urakkal azonos jogi helyzetbe emelő vallásügyi követelésekről, de nincs nyomuk a tárgyalásokban sem. 1 4 Primus itaque articulus de liberó religionis exercitio editus manet quidem ut est conseriptus, addi tarnen in eo debebit dictio: villis; ut nimirum ipsum religionis exercitium in villis quoque pari modo ut in aliis locis fieri possit. MOE XII. 745. 1 s Az országgyűlés anyagát Benda Kálmán már lezárt, a MOE folytatásaként tervezett munkálatához készített gyűjtésében használtam (a továbbiakban: MOE 1607-1608). - Baráti szívességét itt is köszönöm. 16 MOE 1607-1608. 17 Si libertás religionis impediri non possit, ita toleretur, ut libera (!) civitates quae sunt peculium coronae, eo jure subsint principi in causa religionis, quo bona privatorum baronium subsunt suis dominis. Adque ideo, ut licitum sit V.M. id in illis agere, quo ad exercitium religionis, quod licet privatis dominis in suis bonis. Uo.
