Századok – 1976
Közlemények - Erdmann Gyula: Lónya Lónyai Gábor naplója 914/V
926 LONYAY GÁBOK NAPLÓJA majd a függetlenség kivívásának lehetőségét — úgy tűnik — pesszimistán ítélte meg, s ez korábbi önmagával szemben is kompromisszumra késztette. A polgári átalakulás 1848 tavaszától felgyorsuló ütemével szemben is voltak ellenvetései. A Batthyány-kormány idején Eötvös kultuszminiszter meghívására elvállalta a protestáns ügyek osztályfőnöki teendőit. A fordulat után csak rövid időre követte a kormányt és az országgyűlést Debrecenbe, majd birtokaira távozott, s az 1849-es év eseményeiben aktív részt már nem vállalt. Az 1850-es évektől hangsúlyozottan Deák oldalán állt, a kiegyezés után már egyre csökkentebb politikai aktivitást mutatott. Már az 1840-es években megkezdte, majd a szabadságharc után elsőrendű feladatként végezte mezőgazdaságfejlesztő tevékenységét. Az OMGE (s elődje, az Állattenyésztő Társulat) egyik alapító tagja volt; 1845-ben már az Erdészeti Szakosztályt vezette. 1848-ban, majd 1856 70-köztaz Egyesület első alelnöke, 1870—1876-közt elnöke volt. Rendszeresen publikált a Magyar Gazdában, sok hasznos kezdeményezés fűződik nevéhez. Saját gazdaságában példamutatóan gazdálkodott: a mezőgazdasági technika terén elmaradott Zemplénben egyik úttörője volt a váltógazdaságnak, a szarvasmarhatenyésztésnek (mindenekelőtt a fajtanemesítés és a törzskönyvezés terén), szorgalmasan kísérletezett, s még szántóverseny kezdeményezésére is futotta erejéből. Nagy hatást gyakorolt a környékbeli birtokostársakra, s cikkei révén az egész magyar gazdatársadalomra. * A napló szövegének közlésénél a Magyar Országgyűlési Emlékek sorozat forrásközlési szabályzatát vettük alapul.6 6 Kiküszöböltük a helyesírási következetlenségeket és a mai helyesíráshoz közelítettünk. Elhagytuk a 19. sz. első felében még gyakori, felesleges szókezdő nagybetűket, értelemszerűen javítottuk a központozást. A mássalhangzók hosszúságánál meghagytuk az ejtésre utaló formákat, a régies betűket a mai formájukra írtuk át. II. Lónyay Gábor naplója 1836. november 22.—1837. április 9.1 Pesten November 25-én, 1836. Másoknak igen jó s hasznos példáját követve elhatároztam magamban Olasziban még a múlt szüret alatt, hogy ezután naplót fogok írni. Ezen szándékom teljesítésére, s a naplónak mentül elébbi elkezdésére nagy rugóul szolgált a tárgy feletti, nállam már csak nem 3 esztendőkig lakó szerencsétlen lengyel menekvő barátommali beszélgetésem (Neve Graven Lajos, igaz nevét soha se kérdeztem, mert ő egy olly tiszteletre s szeretetre méltó characterű férfiú, ki akármelly névvel is kedves lessz minden reális ember előtt), — ki felette sajnálja, hogy a lengyel revolutio alatt írt naplóját, bujdosása alatt valahol elvesztette. Az ily naplónak sok hasznos, de felette kellemes oldalai vannak; — egy részről rendre szoktatja az embert, gondolkodni tanítja, estve leírván 66 Századok, 1974/2/436. 1 OL P 458 - 2. t./181. — Az 1837. jan. 20—30. közti részből részleteket közöl — sok hibával —: Abafi Lajos (Hazánk 1888/310); az 1837. febr. 8-i és 25-i bejegyzésekből Barta István (Kossuth VI. 581).
