Századok – 1976

Közlemények - Erdmann Gyula: Lónya Lónyai Gábor naplója 914/V

Erdmann Gyula: Lónyay Gábor naplója I. Bevezetés: A pályakezdő Lónyay Gábor A Kossuthnál 3 évvel fiatalabb Lónyay Gábor Rákóczi megyéjében, a jelentős kuruc hagyományokkal rendelkező tiszai protestáns, az 1790-es és 1823-as rendi ellenállási mozgalmakban kiemelkedő szerepet játszó Zemplén megyében született. Abban a megyében, amely vagyonilag szélsőségesen differenciált nemességével (1- 2 óriásbirtokú arisztokrata és néhány nagy-és középbirtokos köznemes mellett a kisbirtokos, ill. jobbágytelki, sőt zsellérsorban tengődő nemesek többezres serege élt), mostoha természeti viszonyok, gyakori árvizek és járványok által sújtott, a jobb minőségű termőterületekről majorságok révén kiszorított, állami, megyei, ill. földesúri terhekkel nyomorított, kétségbeesetten tengődő, időnként forrongó jobbágyságával, többnemzetiségű voltával, magas vámok miatt a külföldtől szinte elzárt, pangó-hanyatló hegyaljai bortermelésével, hiányzó belső piacával, egyoldalú mezőgazdasági jellegével és a lakosság minden rétegét sorvasztó, a polgárosodási törekvéseket elölő krónikus pénztelenségével szinte iskolapéldáját adta a 19. sz. első fele gazdasági-társadalmi problematikájának. Apja, id. Lónyay Gábor hosszú időn át a kormánypolitika szolgálatában állt: Ung főispánja, Bereg adminisztrátora, majd 1823-ban Zemplén királyi biztosa volt, s mint ilyen meglehetősen dicstelen szerepet játszott a megyei ellenállás megfékezésében. így, bár korábban a sárospataki főiskola főkurátoraként munkásságával és adományaival érdemeket is szerzett, a megye nemessége formálisan kiközösítette; 1824-ben teljes elszigeteltségben halt meg.1 A fiatal Lónyay Gábor Sárospatakon, Pozsonyban, Késmárkon, majd ismét Sárospatakon tanult. Az utóbbi főiskolai hagyományokban gazdag légköre, magyarnyelvűsége nála sem maradt hatás nélkül. A nyilvános iskolákban vált bajtársias, közösségi emberré.2

1827-ben, joggyakorlatának befejeztével a nagymultú családból származó nagybirtokos fiatalembert sietve nevezték ki Zemplén megye táblabírájának, majd szolgabíróvá választották.3 Következhettek tehát a megyei szolgálat nélkülözhetetlen tapasztalatokkal járó évei. 1830-ban tette le hivatalát, miután fiatalon saját kezelésbe vett birtokai egyre több idejét vették igénybe. Kiterjedt birtokai Zemplénen kívül Beregben, Ungban és Szatmárban feküdtek, s kb. évi 20 24 ezer pengő forintot jövedelmeztek. Az apa által el-1 Az 1823-as zempléni eseményekhez és i<l. Lónyay Gábor szerepéhez: Horváth Mihály : Huszonöt év Magyarország történetéből. 1823—1848. Bp. 1886. I. 107; Matolay Etele: Zemplén legójabbkori története 1815—1849 (Magyarország vármegyéi és városai 25. Zemplén vármegye és Sátoraljaújhely r. t. város. é. n. 449); Trócsányi Zsolt : Wesselényi Miklós. Bp. 1965. 53; id. Lónyay Gábor levele Kazinczy Ferenchez 1824. márc. 18. (Váczy János : Kazinczy Ferenc levelei XIX. 74); Kazinczy Ferenc Cserey Miklóshoz 1824. júl. 8. — uo. 150. 2 Lónyay Gábor ifjúkorához: Galgóczy Károly : Lónyay Gábor (Az OMGE emlékkönyve VI. kötetében, Bp. 1891. 2); ismeretlen szerzőtől származó életrajztöredéke: OL Lónyay VIII. Gábor iratai (a továbbiakban: OL P 458) 1. t. 3 Matolay : i. m. 459.