Századok – 1976
Közlemények - Hamar Mária: A magyar nyelv kötelező tanításáról szóló 1879. évi törvényről 84/I
A MAGYAR NYELV KŐTELEZŐ TANÍTÁSÁRÓL 91 ennél sokkal erősebbeknek bizonyulnak. Félelmeiket a válságos politikai helyzettel magyarázzák, tartanak attól, hogy a képviselőházban az ellenzék magához ragadhatja a kezdeményezést. A kérdés sorsdöntő lehet a kormány számára, hisz a törvény tárgyalása a legteljesebb egységet hozhatja. Már ekkor jól érzékelhető, hogy Trefort nem tartotta volna szükségesnek a magyar nyelv tanításának előtérbe állítását. A Házban uralkodó hangulat, a hosszú hónapok óta elsősorban a személyére nehezedő nyomás az, ami e lépés megtételéhez vezeti. A magyar nyelv kérdése valóban azon kevesek közé tartozott, mellyel kapcsolatban nemcsak a Házban alig lehetett a nemzetiségi képviselőkön kívül ellenzőre találni, de a magyar politizáló közvélemény messzemenő támogatására is számítani lehetett. A kormány részéről tehát alkalom kínálkozott a törvényjavaslat napirendre tűzésével megingott népszerűsége helyreállítására, a hónapok óta tartó nyugtalanság lecsillapítására. Az állam nyelvéről való gondoskodással jó alkalom nyílott arra, hogy az okkupáció következményeitől félők tömegét megnyugtassák: igaz, hogy az állam határain belül élő nemzetiségek túlsúlya tovább növekedett, de visszaszorításukra a kormány is megtette a megfelelő intézkedéseket. E válságos helyzetben a kérdés napirendre tűzésének időzítése nem okozott a kormánynak különösebb nehézséget, hisz évek óta fokozódó nyomásként nehezedett Trefort vállára is a követelés: tegyen a kormány a nemzetiségek ellen határozottabb lépéseket. A kormányok a kiegyezés után sorra meg is találták a módját, hogy a nem magyar népek politikai szervezkedéseit, beleszólásukat a politika alakulásába visszaszorítsák. Tisza Kálmán kormányzása alatt sűrűsödnek, rendszeressé válnak ezek az intézkedések. Tisza belügyminisztersége alatt született a rendelet, amely megtiltotta a nemzetiségeknek politikai egyesületek alakítását és a nemzeti jelző használatát. A „magyar nemzeti állam" gondolatának megvalósítása a politika és kulturális élet területén intézkedések sorát váltotta ki. E törvény megszületésével egyidőben fordulat következett be Tisza horvát-politikájában is, írja Katus László.2 8 Horvátország pénzügyi és gazdasági függésének fokozása után a kormány mindent megtesz politikai befolyásának erősítésére. Az intézkedések 1879-től kiterjednek eddig érintetlen területekre is. Nagy szerep jut ekkor Szapáry Gyula pénzügyminiszternek. A zágrábi országos pénzügyigazgatóság élére kinevezett új igazgató utasítást kapott tőle, hogy „mindig tartsa szem előtt a magyar állameszme követelményeit".2 9 Ekkor fogalmazzák a rendeletet, amely magyar nyelvű tanfolyamok szervezését eredményezi. 1879-től ölt egyre nagyobb mértéket a magyar nyelv erőltetése Horvátországban. A nemzeti kulturális mozgalmak, szervezkedések állami ellenőrzés alá vonásához az első jelentős lépést 1875-ben tette meg a kormány, amikor bezáratta a három felvidéki szlovák gimnáziumot. Ha e viharos lefolyású esemény dokumentumait olvassuk, már itt megfogalmazva találjuk a későbbi törvény legfontosabb pontjait. Ekkor, ezzel az intézkedéssel tört meg a jég és lépett mindig egyet előre ezután a kormány a magyar „nemzetállam" megvalósítása felé. A magyarságot a nemzetiségek nagy száma miatt fenyegető veszély gondolatát Grünwald Béla tette elsőnek „közkinccsé". Nagy szerepe volt először mint alispánnak, majd mint képviselőnek a nemzetiségek kulturális szervezkedéseinek betiltásában, a magyar nyelv minden áron való kötelezővé tételének keresztülvitelében. Szinyei életrajzot kért tőle 1885-ben a Magyar írók Névtárához. Ebben életéből legjelentősebbnek a következőket tartja: „Zólyom megye 1867-ben főjegyzővé választotta, 1871-ben alis-28 Katus László: A Tisza-kormánv horvát politikája. Budapest, 1960. Klny. a Századok 92. évf. 5 — 6. sz. és 93. évf. 2 — 4. sz.-ból. 29 I. m. 32.
