Századok – 1976
Tanulmányok - Stier Miklós: Oktató-nevelő munka a Szociáldemokrata Pártban és a szakszervezetekben 802/V
812 PTIER MIKLÓS Bár az 1925—1926. oktatási évről nincsenek részadataink, az előző öt év alapján mégis megállapítható, hogy az 1920-as évek első felében, különösen az évtized közepére — a felnőttoktatáshoz hasonlóan — igen magas arányban szerepelnek a társadalomtudományi tárgyú előadások. Sőt, 1922 és 1925 között aránylag több társadalomtudományi előadás hangzott el a tanoncifjúság számára, mint a felnőtt munkásoknak. Ha pedig az össz-előadásokon belül a szocializmussal, szakszervezettel, társadalomismerettel, szociálpolitikával és az ifjúság helyzetével, azaz a szigorúbban szocialista elmélettel és az egészen gyakorlati szocialista politikával foglalkozó előadások arányát tekintjük, a következő képet nyerjük: 1920 1921 1922 1923/24 1924/25 o% 8% 32,7% 52,4% 63,1% Ezek az arányok messze felülmúlják a felnőtt oktatás hasonló jellegű előadásainak arányát. Arra mutatnak, hogy a szociáldemokrata párt- és szakszervezetek igyekeztek az ifjúmunkások nevelését a lehetőségekhez mérten világnézetileg is megalapozni, s őket a mozgalomnak megnyerni. A pártvezetőség és a Szaktanács törekvései alapjában eredményesek voltak, az ifjúmunkások nevelésével lényegében a párt- és szakmozgalomban való részvétel előmunkálatait kezdték meg. A munka eredményességét mindenekelőtt az bizonyítja, hogy a 20-as évek közepén a felszabadult tanoncok „mind nagyobb százaléka azonnal belépett a szakszervezetbe és teljesíti kötelességét a párttal szemben is".18 Pedig az ifjúmunkásság szervezése ütközött talán a legnagyobb nehézségekbe. A tanoncoknak szakszervezetekbe és pártokba való belépését ugyanis a kereskedelemügyi miniszter eltiltotta. Az MSzDP azonban megtalálta a módját a fiatal munkásrétegek szervezésének. Sajátosan és figyelemreméltóan a szó szoros értelmében szinte konspirativ eszközökkel élt, amikor a tanoncoknak „a szocialista eszmék számára megnyerését és szervezetbe való tömörítését a Budapesten megjelenő Az Ifjúmunkás c. időszaki lap útján, úgynevezett lapszervezet formájában kísérelte meg. A szóbanforgó lap példányait ugyanis a szakszervezetek 50- 200 példányonként úgy a fővárosban mint a vidéken egyegy lapmegbízottnak adják át, akik azt részben pénzért, részben ingyen szétosztják a tanoncok között és egyúttal a tanoncifjak irányításával is foglalkoznak."19 1925. július 31-én azonban a lapot a belügyminiszter betiltotta. Az állam hatalmi apparátusa e betiltással kiütötte az MSzDP és a szakszervezetek kezéből az egyik legeredményesebb fegyvert. Ez a momentum minden bizonynyal lényeges szerepet játszott abban, hogy a 20-as évek második felében a tanonc-ifjúság között végzett munkában bizonyos visszaesés volt tapasztalható. 18 Teljesen egybehangzóan szögezik le ezt a tényt a pártvezetőség kongresszusi jelentései. Pártgyűlési jegyzőkönyv 1924. 70; Pártgyűlési jegyzőkönyv 1926. 47. 19 Pest megyei Levéltár. Alispáni bizalmas iratok. 65/1925. A belügyminiszter 1925. márc. 19-i körlevele.
