Századok – 1976
Tanulmányok - Pölöskei Ferenc: Hatalmi viszonyok 1919 őszén Magyarországon 757/V
HATALMI VISZONYOK 1919 ŐSZÉN MAGYARORSZÁGON 797 az ellenforradalom viszonyai között szó sem lehetett. Hiszen a polgári alkotmányosság legfontosabb tényezője, a törvényhozó hatalom nem is létezett. A pártok, vagy a Clerk által összehívott pártközi értekezletek természetesen nem szolgálhattak jogforrásul a kormány kinevezésénél. Friedrich megkísérelte ezt az alkotmányjogi vákuumot államfői pozíciójának kiépítésére felhasználni. Folyvást hangoztatta ezért, hogy az új koncentrációs kormányt csak ő, az alkotmányosság legfontosabb tényezője nevezheti ki. ,,A jogforrás szót használjuk, — mondta — , ez lehet furcsa és kellemetlen, a lényeg azonban az, hogy a hatalom az én kezemben van, amit úgy lehet megszerezni tőlem, hogy elkergetnek és félrelöknek, vagy pedig úgy, hogy én adom át „tálcán" és szívesen és készséggel."144 A párizsi ötös tanács határozataival, Clerk és a pártközi értekezletek megállapodásaival azonban mindez szöges ellentétben állt. Lemondatásából szükségszerűen következett a magának tulajdonított államfői jogkör tarthatatlansága is. Az új koncentrációs kormány megalakulásának formáira azonban Clerk és a vele tárgyaló politikusok korábban nem gondoltak. Hogyha hozzájárulnak Friedrich kívánságához, akkor bizonyos formát kap ugyan a kormány kinevezése, de ezzel az ex-miniszterelnöknek valóban államfői jogokat prejudikálnak. E dilemmát végül is rendkívül ellentmondásos formában oldották fel. Az új kormány beiktatásánál szerepet kapott a lemondatott kabinet, arra azonban gondosan ügyeltek, hogy maga Friedrich államfőként ne bábáskodjék az új kormány megalakulásánál. E furcsa kompromisszumnak megfelelően Huszár Károly november 24-én a Friedrichkormány előtt tett esküt, a kormány tagjai azonban csak másnap, és már Huszár Károly kezébe tették le a hivatali esküt. A miniszteri tárcák jelentős részét a kereszténypártok tagjai kapták. Belügyminiszter Benitzky Ödön, hadügyminiszter Friedrich István, vallás- és közoktatásügyi miniszter Haller István lett. A földművelésügyi tárcát Rubinek Gyula, a közélelmezésit Nagyatádi Szabó István, az igazságügyminiszterit pedig Bárczy István kapta. Megszüntették a propaganda minisztériumot s a munkásügyi minisztériumot, az utóbbi helyébe népjóléti minisztériumot állítottak fel. Az új kormányt, — amelyben a keresztény blokk megtartotta vezető szerepét, — Clerk még eskütétele előtt elfogadta, majd a párizsi ötös tanács is, — mint provizórikus kormányt — jóváhagyta. Az 1919. november 24-én átadott antant-jegyzék szerint: „Ez az elismerés természetesen függővé van téve attól, hogy a kormány a választásokat halasztás nélkül megtartja, hogy a törvényes rendet az országban fenntartja, hogy támadóan nem lép fel, hogy respektálja Magyarország provizórikus határait, míg a békeszerződés ezeket véglegesen meghatározza és hogy minden magyar részére biztosítja a teljes polgári jogokat, beleértve a szabad sajtójogot, a szabad gyülekezés jogát, a politikai véleménynyilvánítás szabadságát és szabad, pártatlan, titkos és demokratikus alapon nyugvó általános választójogot."145 A nemzeti hadsereg kinyilatkoztatta: a rend és törvényesség biztosításában a kormány mögött áll. Az antant által óhajtott koncentrációs kormánytervből végül is a Huszárkormány alakult meg. A vajúdó hegyek egeret szültek. A miniszterek egy része már az előző kormányban is részt vett s a legfontosabb tárcákat most is a keresztény, nemzeti pártok képviselői kapták. A koncentrációt, illetve annak látszatát legfeljebb csak két szociáldemokrata, — Miákits és Peyer — 141 Uo. 145 PH, 1919. nov. 25.
