Századok – 1976
Tanulmányok - Pölöskei Ferenc: Hatalmi viszonyok 1919 őszén Magyarországon 757/V
HATALMI VISZONYOK 1919 ŐSZÉN MAGYARORSZÁGON 769 ták. Tömegbázisuk kiszélesítése érdekében nem zárkóztak el a szociális demagógiától, s ezt szorosan összekötötték az antiszemitizmussal és a revízióval. Horthy diktatórikus belpolitikai elképzeléseibe nem 'illeszkedhetett a szocialista, demokratikus és liberális pártok, sőt még a hagyományos konzervatív polgári pártok léte sem. Nem rajta múlott tehát, hogy az adott hatalmi viszonyok, törekvések következményeként a pártok szervezése mégis megkezdődött. Mert Horthy a dunántúli meg nem szállt területeken szinte kizárólagos katonai hatalommal rendelkezett ugyan, de a békefeltételeket diktáló antanthatalmaknak a magyarországi belpolitikai rendszerre vonatkozó bizonyos közös elképzeléseit, a béke aláírásának elkerülhetetlensége miatt nem lehetett hosszú távon figyelmen kívül hagyni. S miután a békeszerződést csak a törvényhozó hatalom ratifikálhatta, a pártok választási versengését, a parlament összehívását nem lehetett kiiktatni a belpolitikai életből. Igaz, 1919 késő nyarán, őszén a magyarországi belpolitikai viszonyok tekintetében lényeges különbségek voltak az egyes antanthatalmak felfogásában, de a nyílt militarista diktatúrát Magyarországon már csak a szomszédos államok hozzájuk fűződő szövetséges kapcsolatai miatt sem tűrhettek. De nem akartak nyílt militarista diktatúrát az ellenforradalmi szervezkedésben jelentős szerepet játszó, valamelyes antantkapcsolatokkal is rendelkező magyar nagytőkések és nagybirtokosok sem, annak ellenére, hogy felfogásuk — mint említettük, a forradalmak hatására közeledett a fővezérség elképzeléseihez, célkitűzéseihez. A pártok alakulása így, — bár rendkívül vontatottan és nehezen áttekinthetően - a megszállt országrészekben kezdődött, majd a fővezérség ellenőrzése alatt tartott dunántúli területekre is kiterjedt. Horthy azonban „nemzeti hadseregével", fasiszta szervezeteivel, különítményeivel az általa megszállt területen tiltotta a szocialista, demokratikus és liberális pártok alakítását, s csak a keresztény, nemzeti, tehát a hozzá viszonylag legközelebb álló pártok működését tette lehetővé. A pártok szervezését azonban nemcsak a megszállás, illetőleg a fővezérség fasiszta diktatúrára, a pártok s a korábbi pártharcok kiiktatására irányuló törekvése nehezítette, hanem mindenekelőtt az ország megváltozott gazdasági, társadalmi struktúrája, általános kül- és belpolitikai helyzete is.40 Az ellenforradalom korszakában a hagyományos uralkodó osztályok, a nagybirtokosok és nagytőkések gazdasági-társadalmi, politikai helyzetében lényeges változások következtek be. Javaik jórészét elvesztették. (A trianoni békeszerződés értelmében csak kárpótlásra voltak jogosultak. A tényleges kárpótlás azonban csak hosszú diplomáciai csata során érvényesült.) Megszűnt hatalmuk a nemzetiségek felett s a Monarchia felbomlásával, az egységes monarchiai piac szétesésével lényegesen meggyengültek. Ráadásul a forradalmak megismétlődésének lehetősége is megingatta biztonságukat, s állandó félelemmel töltötte el őket. Mindez olyan „sokkhatást" váltott ki bennük, hogy zömük egy ideig távol tartotta magát a pártpolitikától.41 Egy részük különben is kompromittálódott a külföld előtt s nem szerepelhetett az európai nyilvánosság előtt. Az ellenforradalom első éveiben ugyanakkor jelentősebb politikai szerep jutott az ún. középrétegeknek, a katonatiszti, hivatalnoki, kispolgári, gazdag paraszti rétegeknek. Am azáltal, hogy szembefordultak a forradalmak -40 Ránki György : Gondolatok az ellenforradalmi rendszer társadalmi bázisának kérdéséhez az 1920-as évek elején. Történelmi Szemle, V. évfolyam. 3—4. sz. 1962. (a továbbiakban: Ránki 1962) 353—368, továbbá Berend T. Iván és Ránki György: A magyar társadalom a két világháború között. Új írás, 1973. 10—11. sz. 41 Vita Magyarország kapitalizmuskori fejlődéséről. Bp. 1971. 61—70.
