Századok – 1976

Történeti irodalom - Mérey Klára; T.: A parasztság élete és sorsa a Somogy megyei Hunyadi-birtokokon 1767–1867 (Ism. Gáti. Oláh József) 735/IV

736 TÖRTÉNETI IRODALOM 736 megosztja, ill. eladja. A kéthelyi és a szemesi kerület kizárólagos tulajdonosa gróf Hunyady József, a szilié gróf Hunyady Ferenc, a simongátié (hosszufaluié) az új birtokos, báró Sina lesz. A három földesúr az uradalom egykori összterületének 47, 16, 37%-át tartja, ill. szerzi meg. A birtokterületnek a 19. század elejéig kb. 40—45%-át a jobbágyok használták. Az 1840-es években a kéthelyi, a szemesi kerületben a földnek már 65, a sziliben 60, a simongátiban 78%-át minősítették majorságinak. Más szóval a döntő többségében magyar, részben német (Bonnya, Döröcske), elvétve délszláv (sokác) jobbágyság a számára legkedvezőbb időszakban közös vagy egyéni birtokként a szántóknak, réteknek, legelőknek, erdőknek, szőlőknek kb. 2/6-ét, a legkedvezőtlenebben azoknak 1/3-át használhatta. Ezeket, a jobbágyság helyzetét igen nagy mértékben befolyásoló változásokat az uradalmi gazdálkodás fejlődése eredményezte. A Somogy megyei uradalmat nem sokkal annak megszerzése után a Hunyady család gróf Festeticsnek, majd Szily Ádámnak adta bérbe. A bérleti gazdálkodást a 18. század második felében a saját, illetve közvetlen birtokkezelés váltja fel. A felvilágosult abszolutizmus időszakában kibontakozó önálló majorsági gazdálkodás 1796-ra kiépíti saját belső szervezetét. Munkaerő- és földéhségét az európai piac változásai, a francia forradalom és a Napóleon elleni háborúk gabona-, majd az ipari forradalom gyapjúkonjunktúrája határozzák meg. Fellendül az állattenyésztés, tökéletesedik a szántóhasználat, megjelennek a modern munkaeszközök, növekszik a robot, terjed a bérmunka, megindul az irtások, legelők és egyéb földek elvétele, allodizálása. A kedvező piaci lehetőségek ellenére az uradalmi beruházások meghaladják a jövedelmezőséget, ezért az uradalom eladósodik. Pénzügyi nehézségeit a kisebb királyi haszonvételek bérleti díjainak állandó emelésével, munkaerő problémáit curiális zsellérek telepítésével (Gadács- puszta) próbálja megoldani. A jobbágyfelszabadítás előtti években bevételeinek jelentős, egyes években nagyobbik részét a feudális járadékok képezik. Az 1830-as évektől kezdve megindul ugyan a reguláció, az úrbéri birtokállomány területének és helyének meghatározása, de ez véglegesen csak az abszolutizmus korában fejeződik be. A jobbágyainál korszerűbben gazdálkodó, a hazai uradalmak között a közepesen fejlettek közé sorolható Hunyady-uradalom a bérleti gazdálkodás időszakában annyira megnöveli a robotot, hogy jobbágyainak egy része a Dráván túlra menekül. A jobbágyi szolgáltatások az Urbárium bevezetése után is eltérőek maradnak. Az általános tendenciához hasonlóan csökken a telekátlag, nő a ház as és házatlan zsellérek száma, attól eltérően emelkedik a telkek száma. Az uradalom beleszól a szerződéses földek használatába, állandóan emeli azok bértételét, felbecsülteti és kisajátítja az irtásokat, allodizálja és olykor telkesíti az előbbiekkel együtt a remanenciális földeket, legelőket. Tagosításkor jobbágyait a gyengébb minőségű, terméketlenebb határrészekre szorítja. Mind minőségi, mind mennyiségi vonatkozásban további, újabb előnyt szerez az uradalom, amely a jobbágyi gazdálkodásban konzerválja a nyomásos rendszert, csökkenti a zsellérek és telkesek állatállományát, korlátozza állattartását, gyorsítja a jobbágyság zselléresedését, majd a parasztság proletarizálódását. T. Mérey Klára a fáradságos munkával felkutatott adatok közlését kötelességének, a helynévhasználat, a pénzegységek, a területmértékek meghatározását, ill. azonosítását, egységesítését feleslegesnek érezhette. A regulatio, segregatio, commasatio stb. megkülönböztetését, a települések közötti távolság feltüntetését nem tekintette feladatának. A tanulmány felépítése lehetetlenné tette a majorsági és a jobbágyi gazdálkodás nagyobb fokú szétválasztását, a helyi változásokat, fejlődést jobban követő, kifejező tárgyalási formát. A mellékelt hibajegyzék ellenére sajnálatosan sok, olykor értelemzavaró sajtóhiba maradt az esztétikus formájú kiadványban. OLÁH JÓZSEF