Századok – 1976

Történeti irodalom - Mérey Klára; T.: A parasztság élete és sorsa a Somogy megyei Hunyadi-birtokokon 1767–1867 (Ism. Gáti. Oláh József) 735/IV

TÖRTÉNETI IRODALOM 735 vány mind tartalmában, mind terjedelmében, komolyabb bevezető tanulmányt kívánt volna. Végül pedig, tekintve, hogy egy sorozat első kötetéről van szó, hiányoljuk a sorozat szerkesztőjének vagy főszerkesztőjének bevezetőjét, amely hivatva lett volna ismertetni e nagyszabású vállalkozás célját, méreteit, tervezett köteteit stb. E bevezető hiánya önkéntelenül is felveti azt a kérdést, hogy nem lett volna-e helyesebb első kötetként a nópidemokratikus korszak történetének nagyobb jelentőségű dokumentumainak, pl. egy országos csúcsszerv iratainak kiadásával kezdeni. Mindez természetesen nem kérdőjelezheti meg egy önálló szénbányászati dokumentumkötet létjogosultságát, hiszen a szénbányászatnak a korszak gazdasági életében betöltött kiemelkedően fontos szerepét már az eddigi gazdaságtörténeti munkák is kellőképpen bemutatták. VARGA F. JÁNOS T. MÉREY KLÁRA: A PARASZTSÁG ÉLETE ÉS SORSA A SOMOGY MEGYEI HUNYADY-BIRTOKOKON 1767—1867 (Kaposvár. 1975. 88 1. Somogyi Almanach 22. szám) A szerző számos korábbi, a Somogy megyei majorsági gazdálkodásról, a földművelési rendszer alakulásáról, a termelőerők helyzetéről, a megye jobbágyságáról írt tanulmánya után jelen munkájában a Hunyady-birtokok jobbágyainak helyzetét vizsgálja az úrbérrendezés és a kiegyezés közötti időszakban. A négy fejezetből álló kiadványban 2 térkép, 14 szövegközti és 6 függelékben közreadott táblázat, illetve diagram található. A tanulmány írója a nyomtatásban megjelent munkák mellett a fellelhető levéltári forrásokat is felhasználja. Az országos összeírásokból — többek között — az 1767., az 1784 — 6., az 1804., az 1828., az 1844 — 6., a megyeiekből az 1761 — 2., az 1804—6., az 1828., az 1846., az uradalmiakból az 1798., 1811., az 1836. évi conscriptiókat. A különféle összeírásokat esetenként egyéb, azoknál sokkal szegényebb levéltári forrásanyag: az úriszéki perek, az uradalmi vezetők jelentései, gazdasági levelezései egészítik ki. A földesúri és jobbágyi gazdálkodás sajátos összefonódottsága, évszázados feudalizmuskori szimbiózisa miatt a szerző vizsgálódásai messze túllépik a címben jelölteket és a parasztság életének és sorsának alakulását nagymértékben befolyásoló allodiális gazdálkodás jónéhány kérdését érintik. Az uradalomhoz tartozó birtokrészek eléggé szétszórtan, a megye északi, keleti, délnyugati részén, a számottevő piacoktól (Nagykanizsa, Pécs, Veszprém) jelentős távolságban terültek el. A birtok területe a 18. században meghaladja a 60 000, a 19. században a 70 000 kh-at. Az uradalom joghatósága alá tartozó települések (mezővárosok, falvak) száma 1733-ban 21, 1767-től kezdve 19. Ezek a helységek az uradalmi igazgatás kiépülése után négy kerületet: kéthelyi (Kóthely, Balatonberény, Balatonújlak, Mesztegnyő, Bukógát vagy Libickozma, Varjaskér), hosszúfalui (Henósz, Hosszúfalu, Nagykorpád, Rinyaszentkirály, Zádor), szili (Szil, Bonnya, Csoma, Döröcske), szemesi (Szemes, Szárszó, Szólád) alkottak. Mindegyik kerülethez az említett településeken kívül még ún. puszták is tartoztak, amelyek közül néhány a későbbiekben uradalmi központtá fejlődött (Sári, Simongát, Puszta- Libic). Az uradalom 1726 után gróf Harrach rövid földesuraságát követően kerül a Sankó családdal rokon Hunyadyak kezébe. A 18. sz. második felében báróságot, majd magyar és birodalmi grófi rangot nyert család két tagja 1840-ben az addig egységes birtokot