Századok – 1976
Történeti irodalom - Irinyi Károly: Mitteleuropa-tervek és az osztrák–magyar közgondolkodás (Ism. Somogyi Éva) 719/IV
TÖRTÉNETI IRODALOM 719 IRINYI KÁROLY: MITTELEUROPA-TERVEK ÉS AZ OSZTRÁK-MAGYAR POLITIKAI KÖZGONDOLKODÁS (Budapest, Akadémiai Kiadó. 1973 272 1.) A dualizmuskori Magyarország helyét a Habsburg-Monarchiában csak akkor jelölhetjük ki a valóság megközelítésének igényével, ha legalábbis törekszünk arra, hogy a birodalom másik felét is megismerjük. Túl kell emelkednünk a magyar polgári történetírás avult szemléletén, amely Ausztriát többé-kevésbé a bécsi udvarral azonosította s amely az osztrák-németség liberális és progresszív vagy konzervatív törekvéseit, azok befolyását, esetleges közvetlen hatását kívülrekesztette kutatási, sőt hellyel-közzel ismeretei körén is. Annak felismerése, hogy a dualista együttélés nemcsak a gazdasági fejlődésre hatott és a közjog területén mutatkozott, először a magyar munkásmozgalom — az ausztriaitól elválaszthatatlan — története vizsgálatában jutott kifejezésre. Irinyi monográfiája arra vállalkozik, hogy megvizsgálja, hogy egy, a birodalom mindkét felét érintő politikai-diplomáciai-gazdasági terv hogyan befolyásolta Ausztria és Magyarország politikai közvéleményét; az első világháború idején jelentkező Közép-Európa törekvéseket hogyan fogadták a politikai pártok, a gazdasági érdekképviseleti szervek a Lajtán innen és túl; milyen nézetek alakultak ki a közép-európai államszövetség-koncepcióval, ós egy annál földrajzi-területi kiterjedését és politikai tartalmát tekintve szűkebb, de azzal szorosan összefüggő német—osztrák—magyar vámszövetséggel kapcsolatban. Friedrich Naumann 1916-ben megjelent Mitteleuropa című munkája volt a legnagyobb hatású azon írások közül, amelyeknek alapkoncepciója a német—osztrákmagyar gazdasági és politikai egymásrautaltság. A monográfia Naumann, a német birodalmi gyűlés liberális színezetű képviselője elképzeléseinek részletes, árnyaltan elemző ismertetését nyújtja. A Mitteleurópa-terv első fázisában Németország ós a Monarchia államszövetségére épült; a továbbfejlesztés során Románia, Bulgária, Szerbia sőt Hollandia és Svájc csatlakozását is szükségesnek tartotta. Közép-Európa országai katonai, gazdasági és külügyeiket közösen intéznék. Naumann szerint a nemzeti szuverénitások kora lejárt, viszont az államszövetségben megerősített Közép-Európa, amely természetesen Németország vezetése alatt áll, hatalmas erőtartalékokkal rendelkezik: képes hagyományos értelemben vett gyarmatosításra is. Irinyi bemutatja a tervnek — amely 1915 őszétől 1916 tavaszáig a német birodalmi kormány hivatalos programja volt — militarista jellegét. De rámutat liberális vonásaira is, Max Weber „demokratikus imperializmus" ideológiájának hatására. Ez mutatkozik meg a „közép-európai embertípus" ideáljában: egy, a nemzeti korlátokon felülemelkedő, egymás kultúrája, nemzeti múltja iránt érdeklődő embertípus eszméjében. Kétséges azonban, hogy szociálpolitikája is a liberalizmus jegyében fogant-e, mint a szerző állítja (47. 1.), nem inkább az újkonzervativizmus jellegzetes terméke-e, mint másutt maga is megengedi. Legrészletesebben az alldeutsch ós a keresztényszocialista mozgalom reagálásának tükrében ábrázolja a Mitteleurópa-terv osztrák fogadtatását. Már annak megállapítása is, hogy a háború éveiben a két mozgalom között komoly eszmei kapcsolat jött létre, érdekes felismerése a munkának. Az alldeutsch mozgalom két frakciója: a Schönerer és a Wolf vezette csoport között a nemzeti kérdés vonatkozásban korábban is meglevő ellentétek elmélyültek. A schönereriánus osztrák alldeutschok a világháború első éveiben egy német vezetésű Közép-Európában vélték megtalálni a 12 millió német „védelmét" a Monarchia szláv többségével szemben. A wolfisták lényegében magukévá tették a keresztényszocialista álláspontot: a németség vezető szerepét egy „nemzetfeletti állam-
