Századok – 1976

Közlemények - Bajomi Lázár Endre: A Párizsi Kommün száműzöttei Magyarországon 675/IV

688 BAJOMI-LÁZÁIt ENDJÎE még mindig a Daubenton utcában vagy" — írja húgának). 60—70 forintot keres havonta, s mindenféle furfangos módszert kipróbál, hátha valahogy kijöhetne a pénzéből, persze nem sok sikerrel. Bizonytalan hírek keringenek: „Mit hallok ! Franciaországban népszavazást tartottak és kikiáltották a Köztársaságot !" — írja 1874. október 15-én, — „És ezzel mindörökre szétzúzták a trónkövetelők követeléseit. Jaj ! A hír annyira megrázott , hogy szinte remegek ..." Tüstént a nyakába veszi a várost, francia újságot keres, hogy ellenőrizze ezt a (természetesen hamis) hírt. Abban reménykedik, hogy hazatérhet, de hamarosan keserves csalódás éri. önvígasztalásul Mirabeaut-t, Rousseau-t, Taine-t, Jouffroy-t, Pascalt idézi húgának. Két regényének, kiadója, Guisletty, újra megjelenteti műveit, de semmit sem fizet (Victoire később majd pert indít ellene). A kassai tűzvész alkalmával ezt írja: „Itt minden a kommün utolsó napjainak borzalmaira emlékeztet . . . " (1874. november 17.) Kifejezi méltatlankodását a nemesek álszent volta miatt egy botrány kapcsán, amely felkavarta a város közhangulatát. A botrány oka: egy gróf feleségül vette saját törvénytelen leányát. „Szóval így értelmezi az uralkodó osztály a tisztességet és így tiszteli az erkölcs parancsait !" (1874. december 11.) Louis rajzolni tanul Klimkovics Béla festőművésznél, megismerkedik Ingres egy régi tanítványával és udvarol Pálmay Ilkának, a jövendő népszerű primadonnának. Megbarátkozik egy bizonyos Weisz-családdal, amelynek gyermekeiből — különböző magyarosított neveken — ismert zongorista, hegedűs, illetve festő lesz. A nyarakat nemesi kastélyokban tölti, ahol franciát tanít jövendő hírességeknek. (Egyik tanítványa, Puky Endre, később külügyminiszter lett.) Julien sorsa hasonló fivérééhez: Alexi Ödön vésnökművésznél festészetet tanul, s bevezeti az ifjú arisztokratákat Voltaire nyelvének rejtelmeibe. 1877 nyarán Victoire és két idősebb fia Pestre költözik, az Eszterházy utca 24 sz. alatti Degenfeld palotába. Az anya azért határozott így, hogy komolyabb képzést tudjon biztosítani idősebb fiainak, akiket a művészi pálya vonzott. Beíratja őket a Mint ara jztanodába, ahol olyan kiváló mesterek növendékei lettek, mint Benczúr és Székely. Anna „örökölte" nővére óráit és továbbra is vidéken maradt a három kicsivel. Victoire folytatta az óraadást és fiaival együtt gyakran látogatta a de Gérando-szalont, hogy Rogeard-t meghallgathassa. Szabadidejében regényt írt Az élet áldozatai címmel (Les victimes de la vie), ő maga is tartott irodalmi előadásokat, sőt egy iskolában irodalmi tanfolyamot vezetett, s így havonta 180 forintot keresett. Abban reménykedett, hogy egyik regényét megjelentetheti magyarul, de ez az ábrándja hamarosan szertefoszlott. Honvágyát sosem tudta igazán elfojtani. 1879. január 17-én kegyelmi kérvényt ad be. Franciaországban ugyanis részleges amnesztiát hirdettek, amely lehetővé tette a statáriális bíróság által elítélt nők hazatérését. Victoire-tól azonban megtagadták a kegyelmet, azzal az ürüggyel, hogy Genfben „szocialista és internacionalista felforgató tevékenységben vett részt". Éppen ezért tiltakozó levelet írt, amelyet október 15-én közölt a La Marseillaise : „A magyar társadalom befogadott engem, igaz, mint olyan egyént, aki szélsőséges elveket vall, de végső soron, mint tisztességes asszonyt. A különböző családok és iskolák tárt kapukkal vártak, óráimat az ún. legelőkelőbb társaság leányai látogatták." Végül egy auvergne-i képviselő közbenjárására, valamint egy kedvezően zárult vizsgálat eredményeképpen, amelyet Bourgoin főkonzul