Századok – 1976

Közlemények - Bajomi Lázár Endre: A Párizsi Kommün száműzöttei Magyarországon 675/IV

A PÁKIZSI KOMMÜN SZÄ.MÖZÖTTEI MAG \Г ARO RSZÁGON 677 álló ellenzék szolgálatába állítja. Kiadja első pamfletjét ,,December Másodika és a morál" („Le deux décembre et la morale" Paris 1852, Frankfurt 1866) címen. A gúnyirat helyenként Saint-Justhöz méltó, éles, találó fordulatokban bővelkedik: „December Másodika bűntette olyan szörnyszülött, amelynek egyik lába a rendőrség, másik pedig a hadsereg" vagy „Bonaparte úr megölte az ifjú köztársaságot, amelynek gyámja, és feltörte a kincstárat, amelynek pedig őre volt". 1863-ban újabb brosúrát ad ki ,,Tartózkodás" (Abstention) címen, amelyben szenvedélyes, sőt vitriolos hangon arra buzdítja a franciákat, hogy ne vegyenek részt a — szerinte egyszerűen politikai csalást jelentő — választásokon. A tisztán politikai tevékenységen kívül irodalommal is foglalkozik. 1855-ben megjelentet az Avenir című tiszavirágéletű folyóiratban egy elméleti cikket, amelyben a művészi elkötelezettség mellett száll síkra: „Az irodalom az igazság megszerettetésének művészete a stílus szépségén keresztül; lelket, szellemet lehel a tudományoktól átvett elvont és csupasz fogalmakba." (Avenir, 1855. augusztus 17.) Kiemelve a tartalom elsődlegességét, Rogeard hangsúlyozza, hogy a műalkotás mondandója nem érheti el célját a stílus nélkül, amely a gondolatok „erejének és maradandóságának alapfeltétele". Számos heves hangú cikket jelentet meg a Diáknegyed kisebb folyóirataiban, ahol egyre inkább elhatalmasodik a forrongó és lázadó szellem. Megtámadja a Bouillet lexikonját a La Jeunesse-ben (1861. július 6.); a Le Travail-ba.n pedig (1861. december 22.) azokat ostorozza, akik idősebb korukra megtagadták forradalmi eszméiket; később a folyóirat 1862. február 22-i számában a „misztikus szellem" ellen hadakozik, amely a csillagászatot csillagjóslássá, a kémiát pedig alkímiává fokozza le. Három cikket ír a Réforme littéraire с. folyóiratnak, amelyekben sem About-t, sem Sainte Beuve-öt nem kíméli, utóbbinak szemére veti, hogy hízelgően nyilatkozott II. Katalinról. Szintén az 1862-es évben a „.Szellemi tudományok egyetemes kongresszusának tervezete" c. cikkében (Réforme littéraire, július 27. és augusztus 17.) javasolja a tudomány és a jövő embereinek összehívását. 1864-ben kezdődik Rogeard legviharosabb kalandja: folyóiratot alapít Rive Gauche címen. A vadul republikánus és szocialista lapot Charles Longuet (1839 — 1903) szerkeszti és közli benne az Internacionálé szervezeti szabályzatának fordítását. Az eredetit Marx írta angolul, akinek egyik lányát Longuet 1872-ben majd feleségül veszi. A többek között Paul Lafargue cikkeit is közlő lapnál Rogeard főmunkatárs lesz. Féktelen termékenységgel ontja politikai, filozófiai és társadalmi cikkeit, amelyeket elsősorban a francia és külföldi diákok számára ír. A folyóirat mindössze másfél évet ért meg az utolsó, már Belgiumban megjelenő számokkal együtt, de mindörökre emlékezetes marad a Les propos de Labiénus („L. véleményei") című cikksorozat révén, amelyben Rogeard, az antik köntös leplében a császári zsarnokságot ostorozza. A cikksorozat, amelyet még 1865-ben brosúra alakban is megjelentettek, több nyelvre lefordítottak, újra meg újra kiadtak és amelynek összpéldányszáma elérte a 800 000-t, indulatos válasz volt III. Napóleon „Julius Caesar történeté"-те („Histoire de Jules César"). Az író szócsöve Labiénus, Titus római szenátor, akinek, ragyogó tollú szerzőnk szerint, „különös, . . . érthetetlen ízlése volt: szerette a szabadságot". Rogeard fiktív története bővelkedik metszően éles, csípős kitételekben. Az áttételes ábrázolás (ui. Rogeard azt állította, hogy Labiénus „megtalált" kéziratát közli) senkit sem tévesztett meg; a római nevek mögött minden olvasó felismerte a császárság gyűlölt alakjait: Augustus nem más, mint Badinguet, Varius de Morny herceg, Licinus pedig Bazaine