Századok – 1976

Tanulmányok - Korom Mihály: Az Ideiglenes Nemzetgyűlés debreceni ülése és az Ideiglenes Nemzeti Kormány megalakítása 641/IV

664 КОНОМ MIHÁLY gét alaposan elemezzük, akkor úgy tűnhet, hogy ha a kormány fogadalmát komolyan vette volna, akkor a régi rendszer törvényeinek és törvényerejű szokásainak a megtartása lehetetlenné tett volna minden intézkedést és tevékenységet vállalt feladatai teljesítésében. Miután nem így történt és nem is ez volt annak a célja, nyugodtan megállapíthatjuk, hogy a törvényességen keresztül a jogfolytonosságra való utalás itt is a szélesebb németellenes összefogás kialakítását kívánta mindenek előtt szolgálni ! A kormánynyilatkozat nemzetgyűlési vitája nem hozott lényegesen sok új elemet a korábbiakhoz képest. Egyébként is előzetes pártközi megállapodás alapján minden párt és a szakszervezet nevében külön — csak 1 — 1 hozzászóló beszélhetett. Az első hozzászóló, a KGP képviselője, a külpolitikai orientáció elengedhetetlen megváltoztatásáról, az „orosz birodalommal", a szomszédos országokkal és a többi szövetséges állammal való jó, baráti viszony kialakításáról beszélt, majd a „magyar vezető szerep" felfogás politikai károsságáról, annak felszámolásáról szólt. Kitért újra a középrétegek, a történelmi középosztály megítélésére. Jogosan, differenciált szemléletet követelt, de a felelősségre vonás mellett egész addig „differenciált", hogy a „középosztály" egy részének a kormányprogram mellé állása nélkül annak a megvalósítását sem tartotta lehetségesnek. Az MKP szónoka, Révai József, igen hatásos beszédében a nyilasok, németek elleni hare és a nemzeti összefogás szükségességének hangoztatása során új javaslatokat tett a küzdelem hatékonyabbá tételére. így melegen üdvözölte és a kormány figyelmébe ajánlotta a Szegedi Nemzeti Bizottság kezdeményezését a népbíróságok felállítására. A nemzeti összefogás erősítése érdekében a kormánynak azt javasolta, hogy helyi vonatkozásban a nemzeti bizottságokra, országosan pedig a MNFF-ra támaszkodjék. Szorgalmazta minden helységben a nemzeti bizottságok kiépítését, ós hogy a demokratikus pártok immár országosan építsék ki szervezeteiket. Új eleme Révai hozzászólásának az is, hogy a nemzeti összefogás szükségességét az ország újjáépítésével is sokoldalúan indokolta. A földreform minél gyorsabb végrehajtását 03 a juttatott földek telekkönyvi tulajdonba adását követelte. Az új hadsereg megteremtésével kapcsolatban hangsúlyozta, hogy annak demokratikus szelleműnek kell lennie. Az új külpolitikai orientáció indoklásánál padig a régi politika, a sovinizmus, a magyar imperialista nagyhatalmi ábránd, a vezető nemzet stb., alapos bírálatát is nyújtotta, megvilágítva azt is, hogy a magyar nemzet fennmaradásának az elsőrendű érdeke a szomszédos перэкке1 való tartós jószomszédi viszony kialakítása, nem pedig csak az új győzőkhöz való ideiglenes, kényszerű és megalkuvásból történő simulás. Révainak ezek a javaslatai arra engednek következtetni, hogy az MKP már ekkor igyekezett a határozott cselekvés felé irányítani és előrehajtani a létrehozott kormány munkáját. Hozzászólt a kommunista szónok több vitás kérdéshez is. Ezek között nagy hatást váltott ki a középosztály és értelmiség megítélésével kapcsolatos álláspontja. Ebben az értelmiségnek az ország vezetésében többszörösen elbukott történelmi középosztálytól, a gentry tői való világos és egyértelmű megkülönböztetését követelte. Ha az értelmiség jelentős részét alaposan bírálni is kell minden mulasztásáért, sőt bűneiért is, mégis zömének a demokrácia táborában van a helye — mondotta. Hitet tett Révai a munkásegység, a két munkáspárt testvéri együttműködése mellett is. Végezetül pedig, ellentétben több osztálybékét sugalló állásponttal, a MNFF-on belüli különböző társadalmi rétegek, osztályok közötti ellentéteknek nem a lekicsinylésére, hanem