Századok – 1976

Tanulmányok - Kerekes Lajos: A Habsburg-restaurációs kísérletek és az osztrák–magyar viszony 1922-ben 3/I

A HABSBURG-RESTAURÁCIŐS KÍSÉRLETEK 5 nem kis jelentősége volt annak, hogy Habsburg Károly miért Magyarországon keresztül, tehát kerülő úton szerette volna legfőbb célját, a bécsi Hofburg visszahódítását elérni. A kérdés hátterében, hogy a Habsburg-restaurációt miért Magyarországon és miért nem Ausztriában kísérelték meg győzelemre vinni, a két ország eltérő társadalmi-politikai fejlődéstörténetének lényeges problémái rejlenek. A Habsburg-házat nem a győztes nagyhatalmak külső nyomása, hanem az Ausztriában bekövetkezett társadalmi-politikai átalakulás kényszerítette az osztrák trón elhagyására. Habsburg Károly csak 1919. március 24-én távozott Ausztriából, miután az ideiglenes osztrák Nemzetgyűlés már 1918. november 12-én egyhangúlag a köztársaság kikiáltására szavazott. A saintgermaini békeszerződés sem kötelezte Ausztriát a köztársasági államformára, tehát kizárólag az osztrák belpolitikai erőviszonyokon dőlt el, hogy Ausztria a monarchiát vagy a köztársaságot választja. Ausztriát elhagyva 1919. március 24-én Habsburg Károly Feldkirchben kiáltványt írt alá, amelyben közölte, hogy visszavonulása nem jelent végleges lemondást, hanem — a politikai frontok változásában bízva — nyitva kívánja tartani a Habsburg-ház restaurációjának lehetőségét. A kiáltványt nem tették közzé, — jellemző módon, mert attól féltek, hogy az általános felháborodásnak engedve az Ideiglenes Nemzetgyűlés detronizációs törvénnyel válaszolna—, hanem Seipel és Häuser tanácsára csupán az európai hatalmaknak és a pápának küldték azt el.3 Az Ausztriában fontosabb szerepet játszó pártok egyike sem képviselte a Habsburg-restauráció programját, sőt — a monarchia visszaállításának bármily tervével szembenálló néphangulat hatására — mindegyik párt a köztársaság alapjára helyezkedett. A szociáldemokrata párt elvi álláspontja nem igényel magyarázatot. A nagynémetek körében létezett ugyan egy jelentéktelen monarchista csoport, azonban képviselői már a századforduló óta a Hohenzollern-dinasztiához való csatlakozást hirdették. A nagynémetek többsége viszont azért állt szemben a Habsburg-ház restaurációjával, mert úgy vélekedett, hogy Károly csak Franciaország hozzájárulásával térhetne vissza Ausztria trónjára, ez viszont azzal a következménnyel járna, hogy Ausztria külpolitikáját teljesen alárendelné Franciaország németellenes politikájának, a francia érdekszövetségbe tartozó dunai utódállamok felé orientálódnék, tehát Ausztriát szembeállítaná Németország középeurópai törekvéseivel. Ennél előnyösebbnek tartották a független osztrák köztársaság fennmaradását, távlatilag nyitva hagyva ezzel az Anschluss lehetőségét. A keresztényszocialista párt felső vezetésében jelentős szerepet játszottak a régi Monarchia hívei (a klérus vezetői, volt magasrangú udvari tisztviselők és tábornokok), de a párt tömegei — minthogy szinte kizárólag ebbe a pártba gyülekeztek a szocialista átalakulástól rettegő polgári és kispolgári elemek is — tulajdonképpen szintén ellenezték a Habsburg-ház restaurációját, és lehetetlenné tették, hogy a pártot a monarchista gondolat képviselőjévé tegyék. Jellemző példaként említjük meg, hogy 1921 elején — még Károly első visszatérési kísérlete előtt — a keresztényszocialista párt parlamenti képviselőinek klubjában vita és szavazás zajlott le a párt republikánus és monarchista szárnya között abban a kérdésben, hogy az államforma tekintetében a párt milyen álláspontot képviseljen. Mindössze húsz szavazatot kaptak a monarchizmus hívei, viszont 60 szavazattal győztek azok, akik azt ' Brook-Sheperd: i. m. 298 — 299.