Századok – 1976

A XIV. Nemzetközi történész kongresszusról - Elekes Lajos: A „Történelem és társadalom” c. téma vitájáról 500/III

512 A XIV. NEKZETKÖZI TÖKTÉNÉSZ KONGKESSZUS 512 képviseli. A marxi—lenini pártosság nem ellentétes a tudományos objektivitással, ellenkezőleg : annak legmagasabb fokát teszi elérhetővé és végső soron egybeesik azzal a kommunista párt irányításában, döntéseiben. A történelem mint tantárgy és mint ismeretanyag fontos szerepet tölt be a Szovjetunió és a szocialista országok oktatásában és közművelődésében. Ezzel szemben a polgári tudományban a történelem háttérbe szorult, elfordult a valóságtól illetőleg annak valóban lényeges összefüggéseitől, és ezért huzamos ideje válságban van. A vitaindító referátum egyes részeinek fogalmazása, kidolgozottsági szintje, meggyőző ereje nem csekély eltéréseket mutatott. Emellett az angol fordítás (amelyet az érdeklődők az orosz eredetivel együtt jóval a vita előtt kézhez kaptak) több ponton eltért az eredetitől és nyelvileg sem volt kifogástalan. Mindez sok támadási felületet nyújtott azoknak, akik a szövegnek nem ezeket a vitatható pontjait, hanem lényegi mondanivalóját akarták megkérdőjelezni. Részleteiben a vita a következőképpen folyt le: A délelőtti ülésen először a referátum készítői kaptak szót, hogy ismertessék, illetőleg kiegészítsék az írásban kézhezvett anyagot. Ezután kaptak szót az országok nevének abc-rendje szerint az előre felkért hozzászólók, elsőként a nyugatnémet Winkler, aki hozzászólásában a referátum lényegi mondanivalóját három vonatkozásban támadta: a forradalomról azt állította, hogy annak nincs és nem is lehet átfogó, általános elmélete; Marx és Engels a francia forradalom tapasztalatait általánosították, ami magában is problematikus (itt megpróbált különbségeket kimutatni Marx és Engels nézetei közt), és mindez teljességgel alkalmazhatatlan 1917 körülményeire. A továbbiakban vitatta a fasizmus marxista—leninista meghatározásának helyességét; a német fasizmust katonai desperadok művének minősítette, a második világháború kitöréséért pedig a felelősséget legalább részben igyekezett áthárítani a Hitler és Sztálin által kötött egyezményre. Végül a békés egymás mellett élés, sőt együttműködés elve mellett szállt síkra, de hangoztatta, hogy ezt még ezután kell megteremteni, eddig valójában nem érvényesül. Winkler felszólalását követően a referátum készítői közül azonnal szót kért M. P. Kim, aki helyreigazította Winkler megállapításait, majd a referátum szellemében hangsúlyozta, hogy a történelem haladó folyamat, és a haladás következő lépése a kommunizmus. (Már itt kitűnt a vitaülés — egyben az egész kongresszus — egyik nagy gyengesége: a szinkron tolmácsolás hiánya. Kim oroszul beszélt, amihez joga volt, de a vitaülés résztvevői közül kevesen értették meg. Hozzászólását tolmácsolták ugyan, ezt viszont alig lehetett hallani.) A következő előre felkért hozzászóló Elekes Lajos a szovjet referensekhez levélben továbbított korábbi javaslatának megfelelően — a kongresszuson bemutatott könyvének és francia nyelvű összefoglalásának* alapján a kor, a társadalmi viszonyok és a történelmi gondolkodás összefüggéséről beszélt. Polgári kutatók önvallomásai nyomán utalt arra, hogy a modern nyugati gondolko-* A szövegben említett könyv: A történelem felfogása korunk polgári tudományában. Budapest, Kossuth, 1975. A francia nyelvű összefoglalás: Études Historiques Hongroises publiées à l'occasion du XIVe Congrès International des Sciences Historiques. I. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1975. Külön: Historisme, a-historisme, antihistorisme dans la science bourgeoise de notre temps. Studia Historica Academiae Scientiarum Hungaricae. N. 89. Budapest 1975.