Századok – 1976
A XIV. Nemzetközi történész kongresszusról - Elekes Lajos: A „Történelem és társadalom” c. téma vitájáról 500/III
A XIV. NEKZETKÖZI TÖKTÉNÉSZ KONGKESSZUS 507 rávilágított — s ez a Hruscsowal kapcsolatos válasz volt —, hogy a békés együttélés politikája nem személyi, hanem szilárd párt- és állami politika. Befejezésül pedig kifejtette, hogy amikor a kapitalista hatalmak szét akarták zúzni a szocialista államot, Lenin akkor is a békés egymás mellett élés felfogását vallotta. Felhívta Csubarjan a figyelmet arra is, hogy míg 10—15 évvel ezelőtt az Amerikai Egyesült Államokban megjelent munkákban a Szovjetunió békés koegzisztencia politikáját propaganda manővernek tartották, ma ez az egyik legnépszerűbb fogalom. Nem volt igazuk tehát a nyugati lapoknak, pl. a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak, amikor a kongresszussal kapcsolatban azt írták: a szovjet történészeket váratlanul érte, hogy a nyugatiak elfogadták a helsinki-i jelszót: —politikai egymás mellett élést igen, ideológiai egymás mellett élést nem, — s ezt „sikerrel" fordították . szembe a szovjet historikusokkal. Fanning referátumához egy észrevétel hangzott el. Az ugyancsak ír felszólaló helyesen kifogásolta, hogy honfitársa lebecsüli a radikális irányzatokat, s nem tartja azokat elég demokratikusoknak. Az elmondottak alapján nyilvánvaló, hogy az ír előadás csak igen vékony szálon kapcsolódott az ülés témaköréhez. IV. Szervesen hozzátartozott a kongresszus programjához négy bizottság, ill. affiliált társulat ülésszaka. A magyar delegáció mind a négy szervezet munkájában tevékenyen részt vett. A Jog- és Intézménytörténet Nemzetközi Társasága ülésén a fő előadást A. Garcia Gallo (Spanyolország) tartotta Az idegen jogrendszerek behatolása a nemzeti és helyi jogrendszerekbe a 16. század óta. t A Nemzetközi Várostörténeti Bizottság ülésszakán a referátumot P. Wolff (a bizottság elnöke) terjesztette elő, Városmorfológia és társadalmi struktúrák a városok történeti fejlődésében címen. Ebben hivatkozott — mint egyik bázisára — Székely György előkészítő előadására. A beható vita szakszerűség és színvonal szempontjából kiemelkedő volt; ez főleg az egy-egy várostípust bemutató > felszólalásoknak, ill. a komparatisztika alkalmazásának volt köszönhető. A Nemzetközi Gazdaságtörténeti Társaság témája Az arany, ezüst és réz ^ termelése és kereskedelme a modern kor elején (1450—1750) volt. Az ülésen nyolc referátum hangzott el: ezek megvitatása területi csoportosításban történt. Az első csoportot a közép-kelet-európai régióra vonatkozó előadások alkották. A távollevő Paulinyi Oszkár előadását Pach Zsigmond Pál terjesztette elő. A szerző a királyi nemesércmonopólium és nemesfémtermelés problematikáját tárgyalta Magyarországon a fejlett és a késői feudalizmus korában, meggyőző szakaszerűséggel. Ezt W. Stromer (NSzK) és E. Westermann (NSzK) referátuma követte, a délnémet tőke szerepéről a nemesfémtermelésben a 14—15. sz. fordulóján, ill. a türingiai (Mansfeld vidéki) réztermelés és kereskedelem fejlődéséről a 16. században. A nyugat-európai régióra vonatkozó referátumok közül H. van der Wee (Belgium) az antwerpeni piac szempontjából tekintette át a rézkereslet alakulását a 16. században; ehhez csatlakozott egy amerikai előadás, amely az Antwerpenből Lisszabonon át Afrikába irányuló rézszállítmányok sorsát követte nyomon. I. Blanchard (Anglia) annak a folyamatnak a hatásait elemezte, amelynek során a közép-európai ezüstbányászatot — amely 1530 körül még főforrása volt a nyugati országok pénzalapanyagának — az 1580-as évekre háttérbe szorította Közép- és Dél-Amerika termelése. A Reneszánszkutató Intézetek és Társaságok Nemzetközi Szövetsége ülésszakának fő referátumát G. Trinkaus (USA) készítette el Humanizmus, vállá-
