Századok – 1976
A XIV. Nemzetközi történész kongresszusról - Elekes Lajos: A „Történelem és társadalom” c. téma vitájáról 500/III
504 A XIV. NEKZETKÖZI TÖKTÉNÉSZ KONGKESSZUS 504 képtelen, de gondolatmenetének világos kicsengése az volt: a forradalmi baloldali csoportosulás a német munkásmozgalomban mindvégig csak „törpe minoritás" maradt, éppen ezért az igazi megoldást a reformisták nyújtották, bár Kolb szerint ez az irányzat a saját mércéje szerint is harcosabb lehetett volna. A vitában a korabeli szociáldemokráciát igazoló és a forradalmi irányzat jelentőségét aláhúzó nézetek csaptak össze. A harmadik félnapon ismét két referátum várt megvitatásra. H. Bartel, A. Laschitza, W. Schmidt az NDK történészei A munkásosztály kialakulásának folyamata a 19. század második felében és a 20. században címmel tartottak előadást, amelynek vitájában a szociológiai alátámasztás kívánalma vetődött fel. Ugyanezen a napon a másik referátumot a jugoszláv J. Marjanovié terjesztette elő: A balkáni munkásmozgalom a forradalom és reform problémája előtt. Marjanovié nagy korszakot tekintett át, tulajdonképpen a 20. század első felét. Igen röviden foglalkozott a századforduló időszakával, majd kiemelte, hogy a balkáni munkásmozgalom miként fordult a háború s nacionalizmus ellen. Utalt a nemzeti és agrárkérdés feszítő voltára, bírálta a II. Internacionálét, a két világháború között pedig a Kommunista Internacionálét, majd végül a jugoszláv ellenállási mozgalomról és a forradalmi átalakulásról szólt. A vitában sor került a szerző néhány leegyszerűsítő megállapításának korrigálására; igazán mélyreható polémia azonban nem bontakozott ki. A legújabbkori történet második csoportjának utolsó ülésén az Eszmék és politikai realitások a 20. században c. témakörben három előadás szerepelt. D.C. Watt (Nagy-Britannia) : Az európai biztonsági rendszer csődje (1930— 1939) c. referátumában megállapította, hogy a biztonsági rendszer a két világháború között nem volt képes a béke megőrzésére, a szuverenitás biztosítására. E rendszer tartalmazta az 1920-as évektől a francia szövetségi szisztémát, a kétoldalú szovjet megállapodásokat a meg nem támadásra, a francia—német enyhülést, valamint az amerikai tőke európai vállalkozásait. A rendszer összeroppanása 1929-cel kezdődött és állomásai Stresemann halála, a francia— német enyhülés vége, az amerikai—európai együttműködés sikertelensége Roosevelt 1933. évi pénzügyi politikája következtében, Hitler hatalomrajutása, valamint a lengyel—német meg nem támadási szerződés (1934 január) voltak. Watt megjelölte az összeroppanással szembeni erőfeszítéseket is (Barthou és Laval politikája, a németellenes brit politika, szovjet erőfeszítések a kollektív biztonság érdekében és a Népfront-mozgalom a fasiszta Németország ellen). Mindez nem sikerült, többek között az olasz—abesszin „konfliktus" miatt, valamint azért, mert szerinte a szovjet törekvés a kollektív biztonság érdekében sem volt következetes. A spanyol polgárháború pedig Olaszországot a Harmadik Birodalom karjaiba kergette. Ezután következett 1938 (Anschluss, München). Mindez arra késztette Nagy-Britanniát, hogy hagyományos politikájának megfelelően megerősítse Románia, Török- és Görögország gazdasági erejét a német behatolással szemben, valamint megjavítsa az angol—szovjet viszonyt. Nagy-Britannia biztonsági politikájának utolsó fázisa, ill. törekvése a Balkán és Kelet-Európa egyesítése volt. Mindez nem következhetett be Olaszország albániai akciója, a tengelyhatalmak kelet-európai lépései miatt, és szerinte a német—szovjet megnemtámadási szerződés miatt sem. A. 0. Csubarjan (Szovjetunió): A békés egymás mellett élés és a fogalom eredete c. referátumában abból indult ki, hogy a békés egymás mellett élés elmélete egyetemesen elismertté vált és elterjedt szerte a világon. Nemzetközi
