Századok – 1976

A XIV. Nemzetközi történész kongresszusról - Arató Endre: Beszámoló a kongresszus munkájáról 490/III

A XIV. NEKZETKÖZI TÖKTÉNÉSZ KONGKESSZUS 497 bíróként ítélkezzék a múlt felett, hanem hogy megértse a múltat. Az sem feladata, hogy a jelen kérdéseire keresse a választ. A jövő más problémákat tűz majd ki; a történelem nyitott, nem halad meghatározott fejlődési irányban. A marxista felszólalók sokoldalúan és meggyőzően bírálták mind ezt az álláspontot, mind pedig az előadóét. Megvilágították a történelmi fejlődés irányát, objektív törvényszerűségét. Hangsúlyozták a történelmi szükségszerűség és az emberek, osztályok aktív tevékenysége közötti dialektikus összefüggést; elutasították azt a beállítást, amely a marxista történetszemléletet dogmatizmusnak minősíti. Rávilágítottak arra, hogy éppen a társadalmi haladás szempontjából való értékelés teszi lehetővé a történelem megértését. E nélkül az sekélyessé válik, és éppen a regresszív történeti-társadalmi erők „megértésébe" : felmentésébe, sőt — az „értékelésmentesség" látszata mögött — ezek felértékelésébe torkollik. A harmadik téma az olasz E. Sestan és P. Brezzi A historiográfia mini történettudomány c. előadása volt. A két referens külön jelentést készített. Sestan firenzei professzor sorba vette a természettudományok módszereinek, a strukturalizmus metodológiájáank, a matematikai-kibernetikai eljárások használatának követelését tartalmazó nézeteket, valamint azokat az egyéb elméleteket is, amelyek tagadják a történelem tudományosságát, részben mivel nem eléggé egzakt, részben mivel a történetíró szubjektivitása miatt nem képes e koncepciók hirdetői szerint feltárni a valóságosan megtörténtet, részben a valóság megismerhetetlenségéről vallott nézeteik, főként pedig a törvényszerűségek létezésének tagadása miatt. Elfogadja az einsteini értelemben a megismerés egyszerre abszolút és relatív voltát, ami a lenini kérdésfeltevéshez közelálló, de ugyanakkor el is tér attól, mert az indeterminizmus híveként a marxizmust a futurológia körébe utalja. Elvetette és konkrétan bizonyította a történettudomány alacsonyabbrendűségéről szóló felfogások tarthatatlanságát és indokolatlannak tartotta a pesszimizmust a történetírás jövőjét illetően, mert a történettudomány válságát pusztán metodológiai válságnak véli. Hangsúlyozván a természettudományos folyamatok más jellegét, különbözőségét a társadalmi folyamatoktól, lényegesnek tartotta a természettudományokban és nyomukat követően más társadalomtudományokban használatos korszerű módszerek, eljárások alkalmazását a történettudományban, és a történettudomány interdiszciplináris művelését minden társadalomtudomány önállóságának megóvásával. Bár egyetért a természettudományokban használatos egyes eljárások, módszerek és a rokon társadalomtudományok metódusainak az átvételével, helyesen óv azok mechanikus másolásától, hangsúlyozván a történettudomány eltérő jellegét. Brezzi római professzor a törvényszerűségekről azt mondotta, hogy részjelenségekből, empirikus tényekből elvont általánosítások lehetségesek, és az ezekben észlelhető szabályszerűségek elnevezhetők törvényszerűségeknek. A marxi—lenini törvényfogalom helyett a durkheimi szabályszerűségek, általános magatartási szabályok, tehát a törvények szubjektivista értelmezése mellett tett hitet. Elutasította a szinkrónia és a diakrónia merev szétválasztását a történelemben, mint ezt a strukturalizmus egyik irányzata teszi. A struktúra — fejtegette — nem magától jön létre természeti jelenségként, hanem a történelmi folyamatban lassan alakul ki, lassabban mint az esemény lezajlik. Marx a struktúratörténet gondolatának, a struktúra fo-