Századok – 1976
Közlemények - Mészáros László: A hódoltsági latinok; görögök és cigányok történetéhez (16. századi oszmán-török szórványadatok) 474/III
A HÓDOLTSÁGI LATINOK, GÖBÖGÖK, CIGÁNYOK 487 62-es dunántúli és tiszántúli portyáira, s mint katonai szolgálatban állók, teljes felmentést kaptak az adófizetés alól, s ezért nem kerültek be az adódefterbe.00 1580-ban már 90 cigányt regisztráltak a budai cigány városban.6 1 A korábbi 6 dzsemaat helyett 3 katonai szakaszt (bölüköt) és egy dzsemaatot alkottak. Közülük 1 görögkeleti, 2 nyugati keresztény (magyar) és 87 mohamedán nevet viselt, vagyis 96,67%-uk muzulmán, s alig 3,33%-uk volt keresztény vallású ! A hódoltság 4. évtizedében a budai cigányok áttérése a hódítók hitére tehát csaknem teljes mértékben befejeződött. Harminchat cigány kapott Abdullah nevet (41,38%), ezek bizonyára a néhány évvel vagy évtizeddel előbb kikeresztelkedettek közül valók lehettek. Ötvenegy cigány kereszt- és utóneve egyaránt mohamedán hangzású volt, nekik tehát már az apjuk is a próféta hitén élt (58,62%). A jegyzékbe vett cigányok 4 nőtlen fiú kivételével mind nős férfiak voltak. A 86 háztartásfő közül 82-őt köteleztek dzsizje-adó beszolgáltatására. Valószínű, hogy a 3 szerbölük (szakaszparancsnok) és a dzsemaat vezetője kapott felmentést a fejadó alól. Ebben az évben is csak egy cigány töltötte be a kethüda tisztségét, Szinán. ő feltehetőleg azonos azzal a Szinán kethüdával, aki az 1546-os budai defterben malomtulajdonosként szerepel, míg az 1551-es vámnaplóban cigány kethüda, 1571/72-ben pedig Szinán cigány néven került regisztrálásra. 1580-ban már nős fiával élt közös háztartásban, tehát igen idős ember lehetett. Az 1580-as összeírás 4 cigány mesterségét nevezi meg: hírt ad egy ötvösrézművesről, egy vásári felügyelőről, egy hóhérról és egy seborvosról. Volt a cigányok között egy néma (dilsziz) Abdullah is. Az a tény, hogy ekkor már csak 8 cigány élt a polgári dzsemaat-szervezet keretei között, s 82-en 3 katonai bölüköt alkottak, arra vall, hogy a budai cigányok túlnyomó többsége közvetlenül a katonaság szolgálatában állott mint harcos, kézműves, zenész stb. Míg a nemkatonáskodó cigánykovácsok 1560-ban napi 3 akcse fizetést kaptak, addig például Kurd Abdullah katonakovács és Kászim Abdullah dobos 7—9 akcse zsoldot húzott naponta ! Nyilvánvaló, hogy elsősorban ez az igen jelentős fizetésbeli különbség, valamint hadjáratok alkalmával a szabad rablások lehetősége csábította a cigányokat a mohamedán vallás tömeges felvételére, a katonaság kötelékébe lépésre. Mint Káldy-Nagy Gyula hangsúlyozza, ,,a török szolgálatban állók közül mohamedán hitre azok tértek át inkább, akiket valamilyen érvényesülési vágy hajtott (a megélhetésüket kereső délszláv martalócok például nem tértek át)".62 Az ócska, 60 akcsét érő putrik, szakadozott sátorok rongyos, társadalomból kiközösített cigányjait a „rác" martalócokkal ellentétben nyilvánvalóan az érvényesülés, a társadalmi felemelkedés, anyagi helyzetük rendezésének vágya hajtotta a korábbi életforma megváltoztatására, a görögkeleti orthodox (kopt) egyházzal való szakításra, a mohamedán vallás felvételére, az oszmán-török hódítók feltétlen kiszolgálására. A budai cigányság feltehetőleg 1580 után is a cigánymahallében maradt. Erről tanúskodik egy 1598-as latin nyelvű forrás, mely Buda külső városának cigányok lakta részéről ad hírt („zingarorum civitas exterior"). 63 A 16. századi budai cigányokról több összeírás egyelőre még nem ismeretes, 17. századi defter 60 Talcáts, 1916. 425; Magyar Levelek a XVI. századból. I—II. rész. Közli: Komáromy András. = Történelmi Tár. Űj folyam VIII. k. 1907. 121-60, 388 — 436. 61 Fekete, 1938. 133. 62 Káldy-Nagy, 1970. 113. 63 Fekete Lajos—Nagy Lajos, 1973. 338.
