Századok – 1976
Közlemények - Mészáros László: A hódoltsági latinok; görögök és cigányok történetéhez (16. századi oszmán-török szórványadatok) 474/III
476 MÉSZÁROS LÁSZLÓ ve, ők talán csak árut szállítottak át a vámon, de nem telepedtek meg Budán vagy Pesten. A 16. század második felében tehát 10—16 latin élhetett Budán és Pesten — egyesek talán családjukkal, mint Siteván, akinek hasonló nevű fiát is megemlítik a vámnaplók (Siteván-oglu = Siteván fia) —, s számukat időnként néhány fővel megnövelték a tartomány székhelyére árut szállító raguzaiak. A Pesten megtelepedő latinok közelebbi lakhelye nem ismeretes, a budaiak esetleg a várban levő Olasz utcában laktak.10 A raguzai latinok és az olaszok önálló testületet alkottak, mely valamelyes belső önkormányzattal is rendelkezett. Vezetőjük a prefektus volt, aki a zsidók kethüdájához és a cigányvajdához hasonlóan a magyar főbíró fennhatósága alá tartozott.1 1 Egy 1557-es levél szerint „Nog Iwan" volt a „prefektus Italorum Budensium".1 2 A raguzaiak és az olaszok az 1598—1602-es ostromok idején hagyták el Budát.1 3 A 17. századból csak a temesvári vilajetből említenek latinokat a még közöletlen oszmán-török források.1 4 1550-ben egy latin fordult meg a budai vámnál, 1551-ben 4 latin 5 ízben járt a vilajetszékhelyen, 1571-ben 14 latin 25 utat tett meg, 1572-ben 4 latin 1—1 alkalommal vámoltatott Budán. 1573-ban 13 latin 27 árubeszerző utat tett meg, 1579-ben 3 latin 1—1 ízben vámoltatott Budán. Utoljára 1580-ból említenek latinokat a budai vámnaplók: 9 latin 19 alkalommal fordult meg a magyarországi török hódoltság központjában. A kereskedelmi forgalmukkal kapcsolatos fontosabb adatokat az 1. táblázatban foglaltuk össze. Mivel az élelmiszerek és ruházkodási cikkek vámja az áru értékének 3—5%-a volt, az átlagos 4%-os vámból számítottuk ki az áru értékét.1 5 Legnagyobb mennyiségben különféle ruházkodási cikkeket: posztó- és kelmefajtákat, szattyánt, prémet, bundát, öltönyt és süveget szállítottak Budára a raguzai latinok, összesen 340 méter és 10,132 kg mennyiségben. Nyugatról csak nagyon kevés posztót hoztak a hódoltság területére: dimi, vereszit, szoberman és kisznicsér fajtákat, melyeket vég-számra vámoltak el Budán a törökök. Az áru túlnyomó részét a Balkánról hozták fel, ezt denkben (fél lóteher, kb. 75 kg) vámolták el. Innen egyszerű csukaposztót, durva abaposztót, valamint sítamid nevű kelmét szállítottak; ezeket a balkáni zsidó, görög és délszláv műhelyekben állították elő. Aselt (viaszt, mézet) 14,084 kg és 2 hordó (2 fucsi, kb. 100 kg) mennyiségben vittek Budára a latinok. A mézet a mohamedán cukrászok, a viaszt pedig a gyertyaöntő házak (semhánék) mesterei dolgozták fel. Igen nagy mennyiségben kereskedtek borral is: összesen 10,896 literrel vittek át a vámon. Ezt részben a környékbeli jó bortermő helyeken vásárolhatták fel, esetleg a szerémségi és más délvidéki borvidékeken. Főleg Jovan, Berko és Martin folytatott intenzív borkereskedelmet; az első 1584, a második 1296, a harmadik 1056 liter bort vitt Budára. Néhány latin állatbőrrel is kereskedett, melyet az alföldi nagy állattenyésztő hászvárosokból szerezhettek be. Marko 1520 db пуегз marhabőrt vitt 10 FeketeLajos — Nagy Lajos : Budapest törtenete a török korban. = Budapest története. II. Főszerk. Gerevich László. Bp. 1973. 382, 388. 11 Jankovich Miklós : Buda város keresztény tanácsa a török hódoltság korában. = Tanulmányok Budapest múltjából. XIV. k. Bp. 1961. 147-69. 12 MOL. Nemzeti Múzeum törzsanyag. Fasc. 1657. No. 101. Idézi: Jankovich, 1961. 157. 13 Gárdonyi Albert : Buda ós Pest keresztény lakossága a török hódoltság alatt. = TBM. V. k. Bp. 1936. 13-33. 14 Fekete 1961 23. 15 Fekete — Káldy-Nagy, 1962. 558.
