Századok – 1976

Közlemények - Barla Gyula: Adatok a fiatal Kemény politikai tevékenységéhez és nézeteihez 461/III

KÖZLEMÉNYEK В aria Gyula: Adatok a fiatal Kemény politikai tevékenységéhez és nézeteihez 1840 őszén Bécsből jövet néhány hónapos pesti tartózkodás után1

érkezett meg a „sindevésző" Erdélybe. Szűkreszabott otthoni látogatás után sietett Kolozsvárra, hol tekintélye mostanában nagyot emelkedett: egy-két évvel ezelőtt csak afféle kopott bárónak számított, kinek se pénze, se jövője, mert főiskolai bizonyítvány hiányában hivatalnokoskodása nem bíztatott fényes karrierrel; némi elismerést szerzett ugyan a Nemzeti Társalkodó ban megjelent írásaival, de voltaképpen hosszúra nyúlt tanulmányút jávai s a rangot adó Athenaeumban közölt regényrészleteivel különböztette meg magát; kik kvalitásait és politikai krédóját ismerték, várakozással tekintettek fellépésére. Mihamar bekapcsolódott a politikai életbe: decemberben a neve már az Erdélyi Híradó szerkesztőségi tagjai között tűnt fel,2

bár első cikkét csak egy év múlva: 1841. december 23-án tette közzé. Irodalmi terveivel ellentétes elhatározására később úgy emlékezett vissza, hogy minden előkészület nélkül zuhant a zsurnalisztikába.3

Kijelentését nem kell ugyan szószerint venni, de mégis szükséges volt az egy éves pauza az európai horizont megszerzésére, s időt kívánt a szerkesztés belső ügymenetének aprólékos kiismerése, a megfelelő munkatársak megnyerése és a vidéki levelezőhálózat kiépítése is. Egyáltalán nem húzódott még ekkor vissza a szerkesztőségi szobába, magabiztosan forgolódott az emberek között: közvetlen irányító szerepet kívánt betölteni. Nem kis büszkeséggel írta utóbb: „Én szerkesztőségem óta minden erdélyi törvényhatóságban — a szászföldieket is ide értve — néhány alkalmas egyénnel szorosabb ösmeretségben vagyok. Könnyen szerezhetek tehát tudomást a legcsekélyebb mozgalmakról is."4 A levelezők közleményeit azonban — megfésülve és átstilizálva — a lap tulajdonaként kezelte; megfontolt eljárását — „mit eredeti levelezőink után közlünk, írói sajátunk"5

— nemcsak a felelősség-átvállalás, hanem a hírlap egységes arculatának megőrzése motiválta. Kemény mint szerkesztő éberen őrködött a változást sürgető új szellem meghonosításán: fenntartotta magának 1 Erdélyi Híradó (a továbbiakban: EH), 1842. okt. 4. 2 Figyelmező az egyetemes literatúra körében (kiadó szerkesztők Schedel és Vörösmarty, szerkesztő társ Bajza), 1840. dec. 29. Kemény neve után Brassai Sámuel és Nagy Ferenc professzorokat nevezi meg a híradás. 3 Levél Wesselényi Miklóshoz, 1846. márc. 14. (Itk. 1900: 356 — 360). 4 Levél Jósika Miklóshoz, 1845. márc. 15. (Itk. 1909: 440-442). 5 EH, 1841. jún. 11. 4 Századok 1976/3.