Századok – 1976
Tanulmányok - Kövér György: A diplomás értelmiség társadalmi származása Oroszországban a 19–20. század fordulóján 433/III
A DIPLOMAS ÉRTELMISÉG OROSZORSZÁGBAN 443 társadalmi bázisát".2 7 Két egymással összefüggő, de különböző dologról van szó: egy gazdasági-társadalmi és egy politikai folyamatról: A sztolipini reformmal kapcsolatban azt szokták kiemelni, hogy kudarcát a földközösségből való kilépések számának csökkenése mutatja2 8 a kezdeti növekedés után. Az is kétségtelen, hogy nem lett az 1911-ben megbukott sztolipini rendszer tartós támasza. Az agrárreform a parasztok millióit proletarizálta, s kiszolgáltatta a középparasztsággal együtt a kulákburzsoáziának. Nem jelenti mindez ugyanakkor azt, hogy a reform következtében, annak segítségével, nem erősödött meg a falusi burzsoázia, s azt sem, hogy — mint fent láttuk — ne izmosodott volna meg egy főleg gazdagparaszti magvú értelmiségi réteg, ne indult volna meg valamiféle kollektív mobilitás, szemben a tisztán egyéni felemelkedés lehetőségével, korábban. Lenin, aki — különösen a második emigráció korszakában (1907 után) — elsősorban politikai szempontból közelítette meg az orosz társadalom kérdéseit, nem esett egyoldalúságba. A sztolipini reformot úgy értékelte, mint „egy újabb és utolsó szelep megnyitását, amelyet még meg lehetett nyitni az egész földesúri földbirtok kisajátítása nélkül".29 Ennek a metaforának a teljesebbé tett értelmezését teszi lehetővé a paraszti rendű diákréteg idekapcsolása, Lenin figyelmét egyébként ez utóbbi folyamat sem kerülte el: „Az új demokrácia" c. cikkében (1913), a paraszti rendű értelmiség első generációinak érkezésére felfigyelő újságcikkre reagál rendkívüli szociális érzékenységgel, s azonnal levonja a politikai következtetéseket is: ,, . . . a paraszti burzsoázia és az új »paraszti rendű« értelmiség (kiemelés — KGy.) ezer meg ezer szállal van a jogfosztott, elgyötört, kulturálatlan, éhező parasztság tömegeihez kötve és életkörülményeinél fogva ellensége mindenféle puriskevicsi rendszernek, a vele való szövetségnek. Ez az új, nagyobb létszámú, a milliók életéhez közelebbálló demokrácia gyorsan tanul, erősödik, növekszik. Nagy részben tele van határozatlan ellenzéki hangulattal, liberális törekkel táplálkozik. Az öntudatos munkásra az a nagy és felelősségteljes feladat vár, hogy segítsen kiszabadítani ezt a demokráciát a liberális előítéletek befolyása alól."30 III. Az eddigiekben egy birodalmi összkép felvázolását kíséreltük meg. Nem vontuk be a vizsgálódásba a helsingforsi (Helsinki svéd neve) egyetemet, s csak utaltunk az egyes évek közti ugrások okaként arra, hogy a különböző egyetemek belépése és kiválása a helyi sajátosságoknak megfelelően torzítja az átlagot. A fenti problémák jelzik a birodalmi politikai keretek viszonylagosságát a társadalomtörténet szempontjából. Igaz ugyan, hogy a századfordulóra kialakulóban van — a kapitalizálódás előrehaladása, az infrastruktúra kiépülése, a vámvédelem bevezetése, a birodalmi piac integrációja révén — a gazdasági egység, s ezt a felépítményben az egyre erősődö oroszosítás is támogatja, de épp az egységen belüli sokféleség, a helyi sajátosságok erősödnek meg a sokoldalú munkamegosztás megvalósulása közben. Itt kívánjuk fölvetni az oroszországi regionális sajátosságok kérdését. Akérdésnek az egyetemekről a vidékek felé való 27 Niederhauser Emil : A parasztság Európában. A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában 1848-1914. Bp. 1965. II. к. 664. 28 Vő. Sz. P. Trapeznyikov : Leninizm i agrarno-kresztyanszkij voprosz. M. 1967. I. k. 201-211. 29 Lenin Összes Művei 22. k. 18. Az utolsó szelep. 1912. 30 Lenin Összes Művei 22. k. 299. Az új demokrácia. 1913.
