Századok – 1976
Tanulmányok - Kövér György: A diplomás értelmiség társadalmi származása Oroszországban a 19–20. század fordulóján 433/III
440 KÖVÉÉ GYÖKGY A korszak továbbra sem mutatja a „demokratizálódás" általános tendenciáját. A nemeselc és hivatalnokok csoportja ismét emelkedésnek indul, s ha lassú is, de az 1895-ös 45%-ról újra eléri az 50%-ot. E jelenségek magyarázata mögött általánosabb társadalmi okokat kell keresnünk. Egyrészt az önkényuralom nemespártoló politikáját, pontosabban annak kudarcát kell megemlíteni, ami végképp bebizonyította, hogy a „nemesség elszegényedésének" folyamata megállíthatatlan,17 s ezzel azt is, hogy ha a nemesifjak nagy része nem akar deklasszálódni, valamilyen értelmiségi pálya felé kell törekednie. Másrészt azt is látnunk kell, hogy a felemelt tandíj a nemességet és hivatalnokságot egyaránt sújtotta. Az „osztálytudat" megjelenése itt az ösztöndíjak adományozásának növekedésén s az adományozók összetételének vizsgálatán alapulhat. A „Zsurnal Minisztyersztva Narodnovo Proszvescsenyija" c. folyóirat kormányrendelkezések rovata rendszeresen közli a közép- és felsőoktatási intézményekben adományozott és jóváhagyott stipendiumokat, s az alapítók nevét és rangját. Az említett rovatnak ez a része, a nyolcvanas évektől a századfordulóig, pár oldalból, havi több lapos fejezetté duzzadt. Az 1901. év metszetében megvizsgáltam az adományozók összetételét. 149 ösztöndíjból 50-et hivatalnokok, főleg a felső bürokrácia képviselői alapítottak : államtanácsosok (21), titkos tanácsosok (10) stb., 10 származik a cártól, 7 a nemesektől, 12 kereskedőktől, néhány a kereskedőtársaságok zsebéből származik, s 33 a különböző értelmiségi foglalkozásúak (tiszteletbeli polgárok lánya, orvos, mérnök, költő ) neve mellett ékeskedik. Csökkenésnek indul a papok leszármazottainak száma, ami a szeminaristák kizárásának és anyagi okoknak (felemelt tandíj !) a következménye. Stagnál, ill. alig emelkedik a tiszteletbeli polgárok és kereskedők rendje gyermekeinek aránya, a statisztikai hibákon túlmutató kilengés (főleg a hanyatlás irányában) jellemzi a kispolgárok rendjét. Ez utóbbiban, ha nem is döntő, de igen fontos szerepet játszik az a tény, hogy a diákzavargások legaktívabb, élenjáró és ezért legtöbbet szenvedő gárdája a kispolgárok, ill. a zemsztvo- és vegyesrendű értelmiség soraiból került ki. Erről tanúskodnak az 1902-es moszkvai egyetemi megmozdulás résztvevőinek összetételéről szóló adatok:18 32,4% a „harmadik elemhez" tartozott (e kategória értelmezése Lenin utalása alapján a következő1 9 : „zemsztvo szolgálatában álló orvosok, technikusok, statisztikusok, agronómussok, pedagógusok stb.), 15,7% a parasztságból, 15,1% a kispolgárságból, 12,8% a kereskedőkből és 10,7% a papságból származott. Áz 1897-es népszámlálás alapján, az összlakosság 77%-át kitevő paraszti rend (családtagokkal)2 0 gyermekeinek ugyanakkor 4,6%-nyi hely jut az egyetemek padjaiban. S azok is főleg a gazdagabb parasztságból kerülnek ki nyilvánvalóan. Ezek a kiáltó társadalmi ellentmondások a századforduló forradalomelőtti Oroszországának legélesebben szembeötlő problémái. 3. Az 1905—1907-es polgári demokratikus forradalom mélyreható változásokat eredményezett az egyetemek életében. Nem tárgyalhatjuk itt részletesen a köztörténeti eseményeket (Ideiglenes szabályok 1905. aug. 27.), amelyek 17 Menyhárt L. : Az orosz politikai irányzatok állásfoglalása az agrárkérdésben a századelőn. Egyetemes Történeti Tanulmányok. V. 16—16. Debrecen, 1971. 18 P. Sz. Guszjatnyikov : Revoljucionnoje sztugyencseszkoje dvizsenyije v Roszszii 1899 — 1907. M. 1971. i»У. I. Lenin Összes Művei б. k. Bp. 1965. 299. Belpolitikai szemle 1901. 20 „Pervaja vszeobscsaja perepisz naszelenyija Rosszijszkoj imperii 1897 g". Kratkije obscsije szvegyenyija po imperii. Szpv. 1906. 374—375. Ld. XXIV. táblázat.
