Századok – 1976

Tanulmányok - Kövér György: A diplomás értelmiség társadalmi származása Oroszországban a 19–20. század fordulóján 433/III

438 KÖVÉÉ GYÖKGY politikai megmozdulásai s a legmegbízhatatlanabbnak ítélt szeminaristák ellen irányult, akik a parasztsághoz közel álló fehér papság gyermekeinek hatvanas években rendkívül mobillá vált rétegéből kerültek ki. Mint ismeretes a rendi kategóriák közül a személyes nemes, a személyes tiszteletbeli polgár, a kereskedő és a pap nem örökletes. Amint a századforduló jogtörténésze saját korára vonatkoztatva megjegyzi: „jogaik . . . sokkal inkább a hivatás fogalma alá illenek, mint a rendiek közé".15

A statisztikák rendi kategóriáinak ez a része tehát annyiban használható, amennyiben —tartalmilag —egy polgári jellegű munkamegosztás jelölése felé közelít. A személyes nemességet a hivatali szolgálatért lehetett kapni, a tiszteletbeli polgár cím a művész és tudós értelmiségiek állami elismerése volt, a kereskedők közé pedig főleg a közép- és nagypolgárság sorolható. A szabályzat ellentmondásainak másik pólusán tisztán burzsoá jellegű intézkedés áll: a tandíjak jelentős felemelése, a honorárium-rendszer bevezetésére hivatkozva. A vagyoni cenzus alkalmazása természetesen az alacsonyabb származásúak kiszűrésére irányult, s bizonyos fokig kiegészítette és radikalizálta a felvételeknél bevezetett korlátozásokat. Hogy a cárizmus oktatáspolitikájának ellentmondásosságát kiemeljük, megemlítjük a középiskolákra vonatkozó 1887-es miniszteri körrendeletet a „szakácsnőfiúk" (tulajdonképpen alsó kispolgári elemek) eltávolításáról, amely durva rendi szellemével a korabeli közvéleményben is nagy felháborodást szított. A rendelet, amely ellenkezett a fennálló törvényekkel is, azért kívánja a „kocsisok, inasok, szakácsok, mosónők, szatócsok és hozzájuk hasonlók" gyermekeit távoltartani a középiskolától, mert — úgymond — „arra neveljük őket, hogy vessék meg szüleiket, ne legyenek megelégedve életkörülményeikkel és rosszallják a fennálló, a dolgok természetéből folyólag kikerülhetetlen vagyoni egyenlőtlenséget".16

Megindul tehát a rendi egyetemtől az osztályiskola felé az átmenet, ami ugyanakkor bonyolult, megtorpanásokkal teli és nem lezárt folyamat. Lassú emelkedést mutat a korszakban a városi kispolgári elemek aránya, míg a parasztság, mint „örökletes rend" gyermekei minimális százalékban vannak képviselve. A parasztság rendi terminusa mögött rejtőzködik egyébként az a kisszámú munkásszármazású diák is, akinek sikerült bejutnia az egytem hallgatói közé. 2. Az 1894—1905-ig terjedő korszakot viszonylag gyors ütemű kapitalizálódás, ill. iparosodás jellemzi gazdaságilag, másoldalról pedig az egyre élesedő politikai harc. Az egész periódusban a megszigorított rendszabályok ellenére vagy éppen az ellen lázadva, végig vonulnak a diákzavargások (1894, 1896,1899, 1901—1902, 1904), amelyek résztvevőit kizárással, súlyosabb esetben a katonának adás barbár, feudális módszerével büntetik (az 190l-es Ideiglenes szabályok alapján). Nincs ugyanakkor lényeges változás a társadalompolitikában, az 1884-es Szabályzat érvényessége változatlan: 15

N. Lazarevszkij : Szoszlovnij sztroj vRosszii. Bnciklopegyicseszkij szlovar 60. k. 913. 16

Oroszország a kapitalizmus és imperializmus korában (Válogatott dokumentumok). Olvasókönyv a Szovjetunió története tanulmányozásához II. kötet Szerk. Honfi J., Józsa A., Popovics Gy. Bp. 1958. 257. P. A. Zajoncskovszkij : Russzkoje szamogyerzsavie V koncé XIX. sztoletyija (politicseszkaja reakcija 80-h — nacsala 90-h godov). M. 1970.