Századok – 1976
Történeti irodalom - Koszyk; Kurt: Die Presse der deutschen Sozialdemokratie. Eine Bibliographie (Ism. Jemnitz János) 387/II
TÖRTÉNETI IRODALOM 389 pártlap mellett számos baloldali pacifista lap (ezek közül nevezetesebb a Bremer Bürger-Zeitung, a Leipziger Volkszeitung és a Schwäbische Tagwacht) körül heves csatározások bontakoztak ki — változó eredménnyel. Míg a legutóbbit viszonylag gyorsan kicsavarták a baloldali ellenzék kezéből, a brémai lap hosszabb ideig ténylegesen radikális maradt, a lipcsei, talán a legbefolyásosabb lap pedig mindvégig az ellenzék kezén maradt. Koszyk háttérként jelzi a pártban végbemenő nagyobb politikai összeütközéseket, míg a sajtótörténet szempontjából megemlékezik arról, hogy 1 916 elején miként adták ki a Spartacus-leveleket, 1915 szeptemberétől pedig a Parvus szerkesztette szélsőjobboldali nacionalista Die Glocke-t. De megemlékezik más összefüggésekről is. így arról, hogy a párt taglétszáma — részben a behívások következtében — már 1914 második felében jelentősen visszaesett, a lapok előfizetésében a hanyatlás szintén bekövetkezett, ha ez kisebb is volt (a százalékarányok: 60 és 20). Koszyk nyomon követi a belső viták visszahatását 1916 —1917-ben a pártsajtóra, ami a Vorwärts szerkesztőségének újabb átalakítására s a Neue Zeit, illetőleg Gleichheit régi szerkesztőinek elmozdítására vezetett —, ami országos, sőt nemzetközi visszatetszést szült. Koszyk ugyanitt hangsúlyozza, hogy az újabb átalakulások sem vezethettek oda, hogy akár a többségi sajtó is teljesen hasonult volna a kormányzat igényeihez. Ezt bizonyítják az olyan tények, hogy a megzabolázott Vorwärtset még 1917—1918-ban is többször hosszabb-rövidebb időre betiltották. Koszyk ehelyütt a Vorwärts szívós ellenállását kívánta láthatóan érzékeltetni, de kár, hogy a német szociáldemokrata sajtó magatartását ezekben az években nem veti össze legalább az osztrákkal, mert akkor nyomban kiderült volna, hogy gyakran az Arbeiter Zeitung jobb információt adott, mint a Vorwärts. Az 1917. évi orosz forradalmak megint csak új helyzet elé állították a pártsajtót. Koszyk megemlíti, hogy a Vorwärts határozottan bolsevikellenes alaphangot ütött meg, ami viszont nem zárta ki, hogy 1918-ban sokféle új ellentét ne támadjon, még a többségi szociáldemokraták között is. így állást kellett foglalni a breszti béke aláírásának, majd később a január-márciusi sztrájkoknak a kérdésében, — s az állásfoglalások eltérőek voltak. Koszyk új fejezetet szentel az 1918. évi forradalmi periódusnak, de itt az elemzés sokszor már esetlegesebbnek tűnik. Bemutatja a többségi lapok szovjetellenes alaptónusát és a változatlanul Stampfer szerkesztette Vorwärts alapállását, amely demokratikus szocializmust hirdetett, egyaránt támadta, bírálta Szovjetoroszországot és az antant burzsoá kormányait — de nem emelte fel szavát Ebért sőt Noske lépései ellen, amikor ezek a katonatiszti klikkekre támaszkodtak a szervezett munkások ellen. Koszyk az elvi következetlenséget részben azzal magyarázza, hogy a szociáldemokraták előzetes reményeik ellenére már 1919-ben sem tudták elnyerni a parlamenti mandátumok többségét, ami a pártot szerinte „mérsékletre" késztette. Érzékelteti a hirtelen jobbratolódást, az ellenforradalmi katonatiszti elemek erősödését, és az 1920-as harcokra Koszyk elismeri, hogy Noske bizalma a tisztekben „illúziónak bizonyult". Ez viszont már a Kapp-puccs egyértelmű eseményeihez kapcsolódik, míg 1919-re vonatkozóan Koszyk nem bocsátkozik elemzésekbe. Ami közvetlenül a szociáldemokrata lapok helyzetét illeti, Koszyk erre is néhány instruktiv adalékot közöl — mind a többségi, mind a független szocialista kiadványokra vonatkozóan. Új fejezet kezdődik 1921 -gyei, a pártegység „helyreállításával". Bizonyos véleményeltérések azonban az egységes pártban is fennmaradtak, s a Leipziger Volkszeitung később is többször adott hangot radikálisabb véleményeknek, a régebbi „független szocialisták" ezt a pozíciót megtartották maguknak. Mindemellett sok új probléma is mutatkozott, az egységes pártban régi lapok megszűntek, szerkesztőségeket átalakítottak — részben az egység érdekében, részben egyszerűen generációs okokból, az elöregedés miatt, de a két jelenség ki is egészítette egymást. Régi lapokat új életre varázsoltak, újak eresztettek 14 Századok 1976/2
