Századok – 1976

Beszámoló - A Magyar Történelmi Társulat tisztújító közgyűlése (Ember Győző; Szabolcs Ottó; Pamlényi Ervin hozzászólásával) 327/II

361 A MAGYAR TÖRTÉNEI.MI TÁRSULAT KÖZGYŰLÉSE kevéssé szolgálhatják a vita alapját. Úgy éreztük, hogy sem a következtetések az azok alapját képező konkrétumok nélkül, sem a történtek felsorolása a belőlük levont következtetések nélkül nem elégíthetné ki a közgyűlésen résztvevők jogos igényeit. Ezért az Igazgatóválasztmány ülésén megvitatott teljes beszámolót közreadtuk. Az a tény, hogy ez az anyag, amely tételesen is elszámol a 3 év alatt végzett munkával, s az egyes területek tevékenységének ismertetése után igyekszik levonni a következtetéseket, minden jelenlevő tagtársunk kezében van, felment engem attól az előadónak és hallgatónak egyaránt terhes feladattól, hogy a teljes beszámoló szövegét elmondjam, illetve megismételjem a leírtakat. Ezért a tények tételes felsorolása helyett csak néhány, az Igazgatóválasztmány megítélése szerint legfontosabbnak ítélt olyan kérdésről szólnék, amelyek megvitatást és döntést igényelnek. Ezek azonban minden esetben az írásban közreadott beszámoló adatai elemzésére támaszkodnak, tehát az írott beszámoló figyelemmel kísérésével mindenki megítélheti, hogy valóságos kérdésekről szólunk-e, és hogy milyen tényekből, s helyesen vontuk-e le a következtetéseket. Természetesen a Közgyűléstől várjuk az állásfoglalást a Társulat jövendő tevékenysége irányaira vonatkozólag. Azzal, hogy határozati javaslat tervezetet adtunk közre, nem a vitának akarunk elébevágni, hanem csupán praktikus segítséget szeretnénk nyújtani az eldöntendő kérdések kiválasztásához. Hiszen a megválasztandó új vezetőség a következő három esztendőben tevékenysége vezérfonalának a Közgyűlés iránymutatását köteles tekinteni. Ahogyan így tette ezt a Társulat jelenlegi választott tisztikara is, amikor figyelmét elsősorban az 1972. évi közgyűlésen meghirdetett s elfogadott közéletiség, a köztudatformálásban való hatékony részvétel felé fordította, erre igyekezett összpontosítani erőit és erőfeszítéseit. Ennek a feladatnak vetettük alá a Társulat szervezetének reorganizálását; a szakosztályok vezetőségeinek újraválasztását, újabb vidéki csoportok létrehozását, az Igazgatóválasztmány segítségének fokozott igenlését, sajátmagából létrehozott bizottságok formájában, s kíséreltük meg a társulati munkába eddig kevésbé bevont rétegek s kollégák aktivizálását. E cél érdekébe állítottuk a Társulatnak a feladatokhoz mérten igen kis apparátusát, hoztuk létre az egységes centralizált financiális gazdálkodást. S ami mindezeknél fontosabb, ennek szolgálatába állítottuk rendezvényprogramunkat, kiadványainkat és egész tartalmi tevékenységünket. 1972-ben az volt számunkra a főkérdés, hogy sikerül-e olyan programot összeállítanunk és megvalósítanunk, amely egyrészt eleve feltételezi és megvalósítja a történészek legkülönbözőbb, valamennyi rétegének összefogását, másrészt az oktatók és a történelem kommunikálásának legkülönbözőbb területein résztvevő kollégák együttműködését a köztudat formálásában való, az eddiginél aktívabb és hathatósabb részvételük érdekében. Be tudunk-e kerülni ily módon minden, a korábbinál nagyobb mértékben az ország közéletének a vérkeringésébe, olyan történelmi-történész közügyek napirendre tűzésével, amelyek nem tartoznak egy-egy tudományos intézet, felsőoktatási intézmény, levéltár, könyvtár vagy más tudományos ós közművelődési szervezet egyedüli konpetenciájába, a vele való foglalkozás azonban a történészek ügye, s egyben közérdek. Ki tudjuk-e szélesíteni és bővíteni a Társulat tevékenységi és hatókörét új, a közélet szempontjából fontos területekre anélkül, hogy csorbítanánk igen nagy hagyományokkal rendelkező fontos tevékenységüket. A kérdés ilyen jellegű feltevésekor természetesnek tűnt a válasz; a szigorúan tudományos műhely-jellegű közélet mellett egyre nagyobb figyelmet kell fordítanunk a köztudatformálás legközvetlenebb és legszólesebbkörű területeire; a történelmi publicisztika, a tömegkommunikáció alatt összefogható közvetítési formák és módok (rádió, TV, film) a népszerűsítés legkülönbözőbb formái és a történeti érdeklődés és gondolkodás alapjait országosan megteremteni hivatott történelemoktatásra. Annál inkább, mert mindez önmagában és külön-külön is megérdemelte a figyelmet, olyan kérdéseket rejtett magá-