Századok – 1976
Beszámoló - A Magyar Történelmi Társulat tisztújító közgyűlése (Ember Győző; Szabolcs Ottó; Pamlényi Ervin hozzászólásával) 327/II
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT KÖZGYŰLÉSE 359 tűnik, ismét a nagy akció és a konkrét megvalósítás folyamatos tevékenysége között tátong valahol űr. Ez pedig felveti a társulati munka jellegének problémáját. Elég-e, ha kérdéseket felszínre hozunk, fórumot teremtünk azok megvitatására, s összehozzuk az illetékeseket, vagy bele kell folynunk a megvalósítás munkálataiba is? Meddig terjed a kompetenciánk, s meddig erkölcsi önigényességünk és felelősségünk î A konkrét dolgok jellegétől függően eddig a gyakorlatban kétféle választ adtunk. A kérdést konkrétan, egyes ügyekkel kapcsolatban lehet vizsgálni. Az oktatásügy korszerűsítése átfogó tartalmi és módszertani munkálatainál gyakorlatilag a tervezés, a kivitelezés és a végrehajtásban való folyamatos közreműködés álláspontjára helyezkedtünk, a tankönyvek, vagy az iskolák és múzeumok kapcsolata kérdésében helyzetelemzésünket és javaslatainkat ajánlások formájában az állami ós pártszerveknek adtuk át, elsősorban rájuk bízva a végrehajtás, a megvalósítás ügyét. A tömegkommunikáció kérdésében kezdeményezőként léptünk fel, de erkölcsi kötelességünknek éreztük a további közreműködést is. Semmiképpen sem lehet sablonizálni, egy metódus prokrusztesz ágyába préselni a társulati munka jellegét, módjait, hiszen ezek sokszerűségében maga a társulati tevékenységnek összetettsége mutatkozik meg. Mégis valamiféleképpen irányokat kell szabnunk, hogy a magunk elé tűzött — sa társadalomtól elvárt — követelmények ne kerüljenek szembe se a célszerűséggel, se a lehetőségeinkkel, ugyanakkor ne hozzanak létre megoldhatatlan lelkiismereti válságot. A megoldások útját keresni kell, egy azonban bizonyosnak látszik: a megnövekedett és sokrétűvé vált munka, a társadalom elvárásainak teljesítése csakis a tagság széles köreinek aktivitására épülhet ! S e téren eddig elért eredményeink még közel sincsenek arányban az elvárásokkal. Kétségtelen, hogy a választott szervek aktivitása mellett kialakult — különösen a szakosztályokban, tanári tagozatban és egyes vidéki tagozatokban — egy aktív mag, a társulati munka önkéntes katonái. Azt a tervünket azonban közel sem sikerült megvalósítani, hogy az egyes reszortterületek mintegy aktíva-hálózatát hozzuk létre. Ezt be lehet tudni titkárságunk szervező tevékenysége gyengeségének is, de talán méginkább annak, hogy a gyakorlati munka súlya áttevődött a szakosztályokba, a csoportokba, ill. a tagozatokba, ezeken a területeken van tehát az aktivizáló vonzerő. Ha ez így van, ennek kell levonni a következményeit. Ma már rendezvényterveink kiterjesztésének nem anyagi akadályai vannak, mióta megvalósult a Társulat közös gazdálkodása, s az üzemtörténeti maradék összegeit ott használjuk fel, ahol arra épp szükség van, s már tudunk jelentős anyagi hasznot hozó rendezvényt is szervezni; történetünkben először elértük, hogy a Magyar Tudományos Akadémia nekünk nyújtott jelentős, a Társulatot fenntartó anyagi támogatásán túl, nem kell póthiteleket kérnünk meghívók nyomására, anyagok kiadására stb. Ha valami nem valósul meg, az most már egyetlen esetben sem a meghívó kinyomási költségének hiánya, a sokszorosítás pénzügyi fedezetlensége miatt van, okát másban kell keresni. Szervezési kapacitásunkban, munkamódszerünkben, abban, hogy a választott tisztikar és a csupán két személyből álló apparátus nincs mindig arányban a magunk elé tűzött feladatokkal. S ha a jóakarat, ügybuzgalom nem segít, akkor vagy szárnyaló tervezésünket kell megnyirbálni, vagy szervezési és adminisztrációs lehetőségeinket növelni. Az lenne szerencsés, ha az utóbbi megoldást választhatnánk. Persze, ez nem homályosítja el azt a tényt, hogy javítanunk kell szervezeti tevékenységünkön, s apparátusunk működésében egyre égetőbbé válik egy belső munkát tisztázó és koordináló ügyrend megtárgyalása és elfogadása, amelynek tervezetét már Ember Győző elnök igen gondos munkával elkészítette. Elért eredményeink szempontjából rendkívüli jelentősége volt számos állami és társadalmi szerv segítségének, velünk való készséges ós sikeres együttműködésének. Kötelességünk megmondani, hogy minden igényelt támogatást megkaptunk a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai és Történettudományi Osztályától és szemé-11*
